Teljesen megfelel a célnak, kellően töri a bolgárt: tizennégy éves koráig Amerikában élt, utána Németországban, és csak három éve jött haza. Kicsit kifutottunk miatta a költségvetésből, ne haragudj, főnök, de aki értelmesen tud elmondani három mondatot és meg is jegyzi az utasításokat, az nem olcsó”. „Jó, de rettenetesen szorít az idő. Mikortól bevethető a csapat?”, kérdezett vissza a kancelláriaminiszter. „A sztájlisztünk éppen ruhákat ad rájuk, aztán jön a kormányzati tréner is a baráti újságírókból álló csapattal, este meg a pszichológus foglalkozik velük. Holnap a PR-csapatunk veszi át lépésről lépésre a tennivalókat, illetve a szóvivőjükkel az esetleges váratlan kérdéseket.” „Nem felesleges ez?”, kérdezte a kancelláriaminiszter. „Szükséges. De csak a mieink lesznek ott, más nem is tud róla”, mondta a kormánymenedzser.

Bulgária legidegesítőbb, egyben nemzetközileg legismertebb értelmiségije Marija Ivanova volt. Ő tulajdonképpen mindenkit idegesített. Amikor a jobboldal volt hatalmon, akkor azt, ha a bal, akkor meg azt. Pedig majdnem államfő lett. Történt ugyanis, hogy a hatalmon lévő két jobboldali párt nem tudott megállapodni abban, ki legyen Bulgária első embere. Hetek óta vitatkoztak, de egyszercsak a kulturális miniszter felvetette, hogy legyen Marija a jelölt. „Hogyhogy nem gondoltunk rá, micsoda ötlet!” – s már vették is elő a pezsgősüvegeket. Aznap este szinte mindenki berúgott. Úgy hajnalfelé aztán, amikor a maradék csapat megpróbált magához térni, a hadügyminiszter egyszer csak megszólalt: „Mariját hívta valaki?”

Az agrárminiszter a kérdés nyomán támadt rettenetes csöndben lefejtette magáról Vasziljevát, a kormány egyik, már többszörös állambiztonsági vizsgálaton átesett konzumhölgyét. „Micsoda hülyék vagyunk, nem is szóltunk neki” – mondta a miniszter, majd megpróbálta előkotornia a noteszét Marija számával, de aztán rájött, hogy azt nem szokta elhozni a koalíciós egyeztetésekre, nehogy véletlenül lehányják. Mariját végül a kulturális miniszter hívta fel, szerencsétlenségére, a nő ugyanis a fölkérésre egyszerűen csak azt válaszolta, hogy „mondd, ti teljesen hülyék vagytok? Nekem semmi kedvem ehhez. Soha nem is akartam semmi más lenni, csak kutató-tudós”. Így esett meg Bulgáriában, hogy jobboldali többség ide vagy oda, a baloldal adott köztársasági elnököt, Marija pedig kedvére kutathatott tovább.

A baloldal azonban nemcsak az államfői posztot szerezte meg, hanem később a hatalmat is – komoly dühvel és bosszúvággyal. Az első hetekben már összeállt a korábbi kormányzathoz közelálló cégek listája, azokat ellenőrizték. Amikor ezen már túl voltak, akkor jött az egymással szembeni listázás – egyik kormánypárti politikus cége se tudjon jobban erősödni, mint a másiké. A kormánymenedzser a kancelláriaminisztertől kapott instrukciók alapján érezte, hogy most érkezett el a harmadik szakasz: következhet a politikán túli szféra. Ehhez kellett a megfelelő csapatot összegyűjteni. Mint az amerikai fociban, ahol van támadó, védekező és speciális egység, itt is más és más csapat kellett a különböző játszmákhoz. Mostanra megvolt a harmadik csapat is, igaz, a kormánymenedzser azt nem pontosan értette, hogy erre a szakaszra valójábanmiért is volna szükség. De azt is tudta, hogy neki nem kell mindent értenie. Rohant hát az ügyvédekhez az alapító okiratokért és a szállodafoglalásokat is azonnal elintézte. A kormánymenedzsernél nem volt szorgalmasabb ember az országban, de így az emberek azt érezték, hogy igen, ez a munkatempó kell Bulgáriának.

Marija egy nemzetközi konferencia-körútra indult, már mindent összecsomagolt. Tudta, hogy Berlinben az egyetem egyik munkatársa várja, s ő kíséri a szállására. Ehhez képest a repülőtéren kilencen várták Mariját, a kezükben táblával: „Berlin nem kér belőled”, „Utazz vissza, ahonnan igazából jöttél”, „Azt hiszed, hogy JOBB vagy mindenkinél”, ezeket írták a táblára. Marija nem teljesen értette a dolgot, zavarában gyorsan ki is ment az épületből, a rá váró egyetemi munkatárs alig érte utol. Este a bolgár állami televízió tíz percben számolt be az akcióról, egyben jelezte, hogy a vasárnapi heti politikaimagazin is kiemelten foglalkozik majd a témával. A híradóban, tört bolgár nyelven egy ismeretlen pofa azt nyilatkozta, hogy ő a Bulgár–Német Baráti Társaság elnökeként a többiek nevében is tiltakozikMarija berlini látogatásamiatt. ÉsmivelMarija legközelebb Londonba megy, csatlakoznak a Bulgár–Brit Baráti Társaság tiltakozó akciójához, ezért senki ne lepődjön meg, ha ő ott is feltűnik majd.

A kancelláriaminiszter és a kormánymenedzser is elégedett volt a munkával. Tetszett nekik az állami TV bemondónője is. Elhatározták, hogy a következő koalíciós egyeztetésre, ha diszkréten is, de elhívják, hadd tanuljon még többet a komoly politikáról.