Jó éjszakát, irányítótorony!
Az Egyesült Államokban most ez utóbbi a legvitatottabb kérdés amunka világában. – Amíg én vagyok itt, az irányítóknak nem fizetünk, hogy ledől hessenek. Nem fogjuk megengedni! – szögezte le Ray LaHood közlekedési miniszter a sorozatos botrányok nyomán: rendre elszundítottak szolgálati időben a toronyban dolgozók. Mint lapunk is megírta, nemrég Floridában esett ez meg, a nevadai Reno-Tacoe reptéren pedig egy irányító tizenhat percben aludta végig egy légi mentő landolását. Márciusban egy texasi légikikötőben nem reagált egyszer a torony, mint ahogyan a Washington melletti Ronald Reagan reptéren sem: két pilóta így maga oldotta meg a leszállást. Seattle-ben ugyanaz az irányító háromszor is elaludt. A statisztika szerint tavaly 51 százalékkal, csaknem kétezerre emelkedett az irányítói mulasztások száma. Az Országos Közlekedésbiztonsági Testület, az NTSB adatai azt mutatják: az elmúlt csaknem húsz évben 14 végzetes repülési balesetben 263 halálos áldozatot követelt a dolgozók kimerültsége.
Az FAA, a Szövetségi Légügyi Hatóság átdolgozza a szabályokat: az USA 15 ezer légi irányítója az eddigi nyolc helyett legalább kilenc óra szünetet kap két műszak között. (Nem mindenki örül: vége a műszakösszevonásokkal kisajtolt hosszú hétvégéknek.) Ám szakértők szerint meg kellene engedni az irányítóknak a rövid alvásszünetet is – mint szakszervezetük is szorgalmazza –, legalább a legstrapásabb éjszakai órákban. Ezt ugyanis így is, úgy is kiköveteli az ébrenlétet a nap állásához igazító emberi természet - állítják. Hiába határozzuk el, hogy ébren maradunk, ha szervezetünk nem mindig engedelmeskedik: ezért is bóbiskol el például hetente kétmillió amerikai a volánnál. Felmérések szerint az éjjel dolgozók 30-50 százaléka merül álomba legalább hetente egyszer. Az FAA berkeiben eddig sem volt titok, hogy a légi irányítókkal is megesik az ilyesmi. – Egyszer csak az agy átveszi az irányítást, és önkéntelenül átjutunk az éberség állapotából az alváséba – magyarázta Charles Czeisler, a Harvard egyetem alváskutatója, aki szerint érthetetlen, hogy ha az irányítók dohányozhatnak vagy étkezhetnek a rövid, műszak alatti szünetben, akkor miért nem dőlhetnek le egy kicsit? Az amerikai sajtó német és japán példát említ arra, hogy egyes országok még csendesszobát és heverőt is biztosítanak erre a célra a dolgozóknak. A munkavédelmi szakember szerint az itteni politikusok szemléletével van a gond: félnek a dolgos, még „pihenni is rest” Amerika haragjától. – A politikai kártól tartanak, ha megadják ugyanazt a pihenőidőt, mint a tűzoltóknak vagy a baleseti sebészeknek –mondta Bill Voss, a Repülésbiztonsági Alapítvány (FSF) elnöke.
263
AZ ELMÚLT csaknem húsz évben 14 végzetes repülési balesetben 263 halálos áldozatot követelt a dolgozók kimerültsége, az amerikai Országos Közlekedésbiztonsági Testület adatai szerint.