A parfümőr több mint illatkreátor
– Sosem gondolkodtam azon gyerekkoromban, hogy az illatokat bárki is elkészítheti: egyszerűen csak vonzottak a szagok – meséli Zólyomi Zsolt, Kelet-Európa egyetlen hivatásos „orra”, vagyis parfümőre. – Legelső illatemlékeim varrónő nagyanyámhoz kötődnek: tisztán emlékszem az óndobozban tartott tűk és szabászkréták s a csipke illatára, a miskolci homokkő ház falának málló vakolatára, a kertben a mentaágyásra vagy a dézsában a nap melegítette vízre. Mindezek az érzések illatként rögzültek a memóriámban.
Az ilyen, úgynevezett olfaktív kreativitás több mint abszolút szaglás: egyszerre jelent különleges szaglóérzékenységet, kiemelkedő illatemlékezetet és nazális fantáziát, vagyis azt a készséget, hogy elképzelünk egy illatot fejben, és képesek is vagyunk összerakni az alkotóelemeiből. A parfümőrszakmában szimplán a jó orr nem elég: aki az alapanyagok elkülönítésén túl nem képes kombinálni is azokat és valami újat létrehozni, az olyan, mint a jó zongorahangoló, aki bármilyen kitűnő mesterember is, zongoraművet sosem fog írni.
– A parfümőri foglalkozás, azaz az új illatok kreálása mellett az iparág része a parfümszakértés is. Ez egy igen széles spektrum, egy több milliárdos nagy játszma: beletartozik a természettudományi és üzleti parfümtanácsadás, az alkalmazott parfümtudomány, vagyis olyan, mindenki fürdőszobájában megtalálható termékek illatának kifejlesztése és illatminőségének vizsgálata, mint a samponok, mosóporok és még sorolhatnánk.
Ugyanakkor a parfümök világa hosszú ideje amolyan zárt kasztrendszerként működik, több évszázados múlttal rendelkező, főként francia és svájci családi vállalkozások uralják a piacot, s a pozíciók apáról fiúra szállnak. Egy kelet-európainak ide betörni nehéz, de nem lehetetlen.
– Két választásod van: híres parfümőr családba születsz vagy megdolgozol a csodáért – mondja Zólyomi Zsolt, aki az első híján a második lehetőséget választotta. – Növénybiológusként végeztem az egyetemen,majd másoddiplomás képzésben közgazdász végzettséget szereztem. Közben autodidakta módon képeztem magam a parfümök területén, s folyamatosan kaptam parfümszakértői felkéréseket. Az ELTE növénybiológiai PhD-képzését viszont félbehagytam, mert 2005-ben beválogattak a világhíres Fragrance Academy nemzetközi parfümkészítő mesterkurzusára: ez a parfümvilág Harvardja, ahova öt éven át próbálkoztam a bejutással.
A felvételi során illatmintákat kellett felismerni és jellemezni, például saját élményekhez kötni, s a minták eltérő sajátosságait megfogalmazni. A versailles-i egyéves képzésben leképezték a parfüm-előállítás minden folyamatát: analizálták a piacon lévő illatok összetevőit, megtanulták elkülöníteni az alapanyagokat, lebontani és felépíteni az illatokat, volt kreációórájuk, s betekintettek a marketinggépezet háttérmechanizmusaiba is.
– Az én évfolyamomon tizenketten voltunk tanoncok, a világ minden tájáról. Nem volt előfeltétel a kémiai előképzettség, többek között volt például könyvelő osztálytársam is, de később nagy hasznát vettem a korábban szerzett alapos kémiai tudásomnak is. A versailles-i oklevél aztán már belépő volt a luxusbirodalomba: már a kurzus vége felé voltak megrendeléseim. Körülbelül összesen egy-kétezren vagyunk parfümőrök a világon. A szakemberek kétharmadát multinacionális óriáscégek foglalkoztatják: ők készítik a divatmárkák új illatait, s találják ki a samponok, szappanok összetételét. Engem a tömegtermékek területe nem vonzott: abban a szektorban eléggé meg van kötve a kezünk. Előre megmondják, milyen illatot alkossunk, íróasztal mellett döntik el, hogy egy kompozíció férfiaknak vagy nőknek szól, s a pénz nagy részét ma már nem is a parfümbe fektetik: jelenleg hidegháború zajlik az ismert márkák között, a nagy összegeket a reklámra költik, így kevés marad magára az illatra és a kreativitásra. A parfümőrök egyharmada dolgozik szabadúszóként, ők egyéni megbízásokat vállalnak el, s személyre szabott illatokat kreálnak: közéjük tartozom én is.
Zólyomi Zsolt rendszeresen tart parfümbemutatókat, illatosít divatrendezvényeket, céges ajándékokat, s végez személyes parfümtanácsadást. Szervezett képzést bolti eladóknak, s tervbe vette egy parfümismereti alaptanfolyam és egy parfüm múzeum megalapozását. A legnagyobb kihívásnak egy illat nulláról való felépítését, s a személyre szabott parfümkészítést tartja. Szerinte a luxusiparnak az a lényege, hogy bárki is lépjen be üzletének ajtaján, ugyanúgy kezeli: a cekkeres háziasszonynak és Roger Moorenak is elmondja a húszforintos megoldást és a többmilliósat is. Nem korlátozzák különösebb egészségvédelmi szabályok: dohányozhatna, fogyaszthatna fűszeres ételeket, nem kell szélsőségesen vigyáznia a szaglására. A felfokozott mennyiségű szagi információhoz, a részletgazdagsághoz hozzászokott, s nem zavarja, hogy az emberekről tíz perc beszélgetés után gyakran már annyit tud az illatuk alapján, amennyit ők sosem akartak volna neki egyébként elmondani.
– A parfümőrszakma a finomvegyipar művészi ága. Több évtizedes gyakorlat után sem fogom azt érezni, hogy szakmailag készen vagyok, s mindent tudok: a szaglásérzékelés maga is egy bővülő, s kutatás alatt álló, izgalmas határterület. Tudományosan bizonyított tény, hogy az illatokkal előhívhatóak régi emlékek, s áthidalható az idő. A szagi információk fénysebességnél gyorsabban utaztatják el az embert egy korábbi hangulatba, érzelembe, emlékbe. Versailles-ban egy idősek otthonában tartottam szagi animációt. Egy százhárom éves bácsinak illatanyagokkal hároméves kori emlékeit is sikerült felidézni: ez közel száz év utazást jelent vissza az időben. Ebben a szakmában mindig lesz mire rácsodálkozni: ez a világ nem csak a parfümökből áll.
