Azt hallani, hogy 80-120 óra repülési idő áll a Gripen-szerződésben. Kihasználjuk az előírt keretet?

A szerződésben egy összesített repülési óraszámkeret szerepel, amely a „futamidő egészére szól”. A svéd fél saját üzemeltetési tapasztalatain alapuló ajánlást tett a repülési órák teljesítésének ütemezésére, amit felhasználtunk a saját rendszerbe állítási menetrendünk kialakításánál. A gépek beérkezési üteméhez igazítva határoztuk meg a pilóták és műszaki szakemberek kiképzésének ütemezését. Jelenleg is folyik a szakemberek felkészítése. A tizennégy gép beérkezésének ütemezése és a teljes képesség fokozatos felépítése miatt az évente teljesített órák nem egyenlő arányban elosztva jelennek meg, hanem a rendelkezésre álló feltételek kialakulásának menetében folyamatosan növekednek. Bár a szerződésben nem szerepel az ön által említett óraszám, de ebben a folyamatban el tudjuk majd érni, sőt remélem, meghaladni. A szerződés által biztosított tízéves keret teljes kihasználása a hátralévő öt évet figyelembe véve, optimális esetben lehetséges, ez természetesen függ a gazdasági körülményektől. Nemzeti érdekünk, és arra törekszünk, hogy a kormány által kötött szerződés minden lehetőségét érvényesítsük.

Hány pilóta veszítheti el az engedélyét az alacsony óraszámok miatt?

Pilótáink teljesítik a számukra az adott szolgálat ellátásához előírt minimális repülési időket és a kötelező ellenőrzéseket. Ha ez nem így lenne, nem is vezényelhetnénk őket a különböző szolgálatokba. A rendelkezésre álló repülési idő korlátai miatt viszont prioritásokat kell felállítanunk. Vannak pilóták, akik bonyolultabb, elsődleges fontosságú feladataikból, például a Légvédelmi Készenléti Szolgálat ellátásából adódóan többet, mások kevesebbet repülhetnek, azonban még mindig szigorúan a biztonságos minimum megtartása mellett. Külön gondot fordítunk a rendszerből kivont MiG–29-esek pilótáira. Átképezzük őket szállító repülőgépek vezetésére. Nem felejtkezünk el a magasabb törzsekben szolgálatot teljesítő pilótáinkról sem. Az ő repülőtapasztalatukra szükség van. Ők hátrébb állnak a prioritási sorban, ma a szükséges minimumgyakorlatokat hajtják végre abban a tudatban, hogy amint a a a lehetőségeink megengedik, képesek visszaállítani korábbi „rutinjukat”.

Értem, de eleget repülnek a pilóták?

Egy pilóta nyilván azt válaszolná, bármennyi is jut, többet is képes lenne vagy szeretne repülni. Ezzel egyetértek. Ez a katonai felső vezetés törekvése is. A nemzeti légtér védelméhez jól felkészült, gyakorlott, kiváló repülőgép-vezetőkre van szükség. Pilótáink fegyvernemi büszkeségének és hivatásszeretetének is köszönhetjük, hogy repülőink a rendelkezésre álló repülési időt hatékonyan használják ki. Kiváló pilótáink vannak.

Befolyásolja-e nemzetközi szerepvállalásunkat – Líbiában például – a pilóták kevés repülési ideje?

A „kevés repülési idő” relatív meghatározás. Attól függ, milyen feladatot várnak el tőlünk, milyen környezetben, milyen intenzitású műveletekben kívánjuk alkalmazni a repülőket. Ha magas intenzitású műveletbe küldjük katonáinkat, a követelmény magasabb, a békében számukra biztosított repülési idő nyilvánvalóan nem elegendő. Egy nemzetközi kötelékben végrehajtandó feladatra hosszú és komplex folyamat során kell felkészíteni az állományt, és persze a technikát is, nem csak a pilótákat. Így van ez a szárazföldi csapatoknál is, pontosan meghatározott kiképzési program szerint készítjük fel például az Afganisztánban szolgálatot teljesítő Tartományi Újjáépítési Csoportot vagy épp az afgán légierő felkészítésében részt vevő kiképzőcsoportot is. A honvédség pilótái képesek és készen állnak megfelelő felkészítés után a feladat végrehajtására.

Benkő Tibor