Munkaerő-kölcsönzés: egy atipikus lehetőség
Ugyan egyelőre még nem általánosan elterjedt, de Magyarországon is egyre több cég él a munkaerő-kölcsönzés lehetőségével, amelynek lényege, hogy a munkaerőbérléssel foglalkozó társaság a dolgozóval olyan munkaszerződést köt, amelyben vállalja a foglalkoztatását egy másik cégnél. A munkaviszony létrejöttével és megszűnésével kapcsolatos munkáltatói jogokat így a bérbeadó gyakorolja, viszont a munkavégzést érintő egyéb pontokban – ilyen a munkavégzés menete, a munkaidő –eltérő megállapodás hiányában a bérbe vevő cég képviseli a munkáltatói jogokat.
Az országgyűlés 2007 áprilisától módosította a munkaerő-kölcsönzés feltételeit. Ez az intézkedés része volt a Gyurcsány Ferenc vezette kormány gazdaságkifehérítési kísérleteinek. A módosítás során meghiúsították azt a lehetőséget, hogy a munkaerő-kölcsönző visszabérelje a dolgozót – ha a kölcsönbe vevő cég újra igényt tart a munkavállalóra, fél évet kell várnia a következő munkába lépésig. Egy másik korábbi, a Munka Törvénykönyve módosításával pedig a munkavállalót is érdekeltté tették ebben a foglalkoztatási formában úgy, hogy a kölcsönzött munkavállalókat – egy átmeneti időszak után –ugyanazokkal a jogokkal látták el, mint a belsős dolgozókat.
Köves Balázs, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének (SZTMSZ) alelnöke, egyben az ország nyolcadik legnagyobb foglalkoztatója, a tízezer embert alkalmazó Trenkwalder munkaerő-kölcsönző értékesítési vezetője lapunknak elmondta: a munkaerő-kölcsönzés atipikus, innovatív válfaja a foglalkoztatásnak. Ebben az esetben nem a megszokott kettő, hanem három fél állapodik meg: a munkavállaló, a kölcsönbevevő, valamint a kölcsönző cég. A vállalatoknak ez mindenképpen megéri: a kölcsönzés biztosítja számukra a megfelelő rugalmasságot a munkaerő-gazdálkodás terén, mentesülnek a pályázók toborzásával, felvételével járó feladatok alól. További előny, hogy a vállalatok sokszor nem is tudnak más megoldást alkalmazni a belsős létszámkorlátaik okán. A munkavállalók részéről is növekedni látszik az igény a kölcsönzött foglalkoztatás iránt – különösen a magas munkanélküliséggel küzdő térségekben és munkavállalói szegmensekben (pályakezdők, 50 év felettiek, hátrányos helyzetűek) –, hiszen felismerték, hogy hamarabb lesz munkája annak, akit kölcsönzőn keresztül közvetítenek ki, mint annak, aki arra vár, hogy státuszba kerüljön egy cégnél. A kölcsönzés reintegrációs hatása nagyon erős. Az új, kölcsönzött munkavállalóknak átlagosan 36 százaléka volt korábban regisztrált álláskereső, míg a kölcsönzés lejárta után csak 12 százalékuk lesz ismét munkanélküli. A foglalkoztatottak túlnyomó része fizikai állományba jelentkezik szakmunkára vagy szakképzettséghez nem kötött, betanított munkákra, illetve adminisztratív szellemi munkakörök ellátására.
Köves szerint a gyorsan változó igények rugalmas kielégítése a kölcsönzés egyik fontos célja, de a jelenleg hatályos szabályozás szűk mozgásteret biztosít a kölcsönző cég és a munkáltató számára, nem használva ki az unió által adott mozgásteret. Ezért Magyarország mind a munkaerő-kölcsönzés, mind a részmunka és távmunka tekintetében (tehát általánosan az atipikus foglalkoztatás terén) komolyan le van maradva az uniós átlagtól. Köves álláspontja az, hogy a munkavállalóknak is alkalmazkodniuk kell a piac kihívásaihoz, ami gyakran a rövidebb idejű, eddigi normáktól eltérő foglalkoztatást jelenti, amely azonban még mindig jobb alternatíva, mint a nem, vagy szürke foglalkoztatás. Magyarországon a fekete foglalkoztatás is hatékonyan visszaszorítható lenne az építőipar, a mezőgazdaság, valamint a vendéglátás területén a megfelelően rugalmas kölcsönzési szabályozással. Uniós szintű reprezentatív felmérés alapján kimutatott, hogy a munkaerő-kölcsönzési penetráció egyszázalékos növekedésével a szürkefoglalkoztatás 13 százalékos csökkenése jár együtt. Ezenfelül a munkaerő-kölcsönzésnek a közfoglalkoztatásba történő beengedésével az egészségügy foglalkoztatási problémái is javíthatóak lennének.
Köves becslései szerint a megfelelő feltételek mellett több mint 20 ezer új, legális munkahely létesülhetne. Ilyen feltétel az EU vonatkozó munkaerő-kölcsönzési irányelvének megfelelő adaptálása, az abban szereplő lehetőségek kihasználásán keresztül egyéb rugalmas foglalkoztatási szabályok integrálása. Az SZTMSZ a legnagyobb munkáltatói szervezetek támogatásával elkészítette a fentieket megvalósító javaslatát konkrét jogszabálytervezet formájában, melyet már decemberben el is juttattak a gazdasági minisztériumba.
Rugalmas szabályok hiányában a cégek a felmerülő többletmunkát jellemzően nem új emberek bevonásával (például munkaerő-kölcsönzéssel), hanem a belső állomány túlterhelésével, túlóráztatással oldják meg. A rugalmasabb, ezáltal nyitottabb munkaerőpiac különösen a munkaadók által gyakran hátrányosan megkülönböztetett csoportok: a megváltozott munkaképességűek, kisgyerekes anyák, tartósan munkanélküliek, ötven éven túliak, romák helyzetén javíthat.
Holland példa
Hollandiában – ahol a kölcsönzött munkaerő aránya 2,8 százalék – nemrégiben a szakszervezetek bevonásával teljes konszenzusban hozták létre az uniós irányelvnek megfelelő szabályozást a munkaerő-kölcsönzésről, megvalósítva a „flexicurity” elvét, amely rugalmas, de mégis biztonságos foglalkoztatást jelent. A rendszer lényege, hogy a kölcsönzést ágazati kollektív szerződés szabályozza, amely a munkáltatók és a dolgozók számára fokozatos átmenetet biztosít a kölcsönzés keretében zajló teljesen rugalmas foglalkoztatásból a
tipikus munkaviszonyba.
