Az elszegényedett, észak-abaúji településeken élők közül sokan nem értik, sőt néhányan egyenesen „nemzetietlen” tettnek tartják, hogy Magyarországon élő magyar gyerekek miért Szlovákiában tanulnak. A Fony községben élő Sándor Bélát is érték ilyen kritikák, amikor a nyolcadik osztályt elvégezve beiratkozott a kassai alapiskola utolsó, kilencedik osztályába.

– Mivel a szlovák nyelv – a magyar mellett – kötelező tantárgy, Szlovákiában pedig nem nyolc-, hanem kilencosztályos az általános iskola, kapóra jött, hogy egy évet ismerkedéssel, nyelvgyakorlással töltsek, mielőtt beiratkozom a gimnáziumba – mondja a végzős fiú. Barátai és rokonai közül sokan nem értették a döntését, s bírálták. –Amikor azzal vádoltak, hogy nem vagyok jó magyar, úgy válaszoltam: Kassán sokkal inkább megtanultam magyarnak lenni, mint a saját hazámban.

Sándor Béla másfél évig volt kollégista, mert a bejárás kezdettől fogva gondot okozott neki. Fony húsz kilométerre van Tornyosnémetitől, s szülei nem mindig tudták autóval elvinni reggelenként. A kamasz fiú a kollégiumválasztással is meglepetést okozott: nem a főként magyar anyanyelvűek lakta diákszálló, hanem a Medická utcai szlovák mellett döntött. – Nincs ebben semmi különös: mivel nehézséget okozott a szlovák nyelv tanulása, és nem akartam lemaradni, arra gondoltam, hogy ebben a közegben jobban haladok majd. Sajnos azonban – talán épp jó szándékból – magyar anyanyelvű fiúkkal tettek egy szobába, így a terv nem sikerült. Egy darabig újra ingázó lettem, az idén pedig a magyar kollégiumba jelentkeztem, most onnan járok be.

Sándor Béla egyike a kassai iskola legtehetségesebb diákjainak: gyönyörű kerámiákat készít, rajzai pedig az iskolai naptárban is helyet kaptak, kassai utcarészleteket festett. Diáktársaival közös kiállítását Fonyra is elvitte, a faluban kedvezően fogadták őket. Továbbtanulási elképzeléseivel azonban újra meglep: rendőrtiszti főiskolára készül, Budapestre. – Biztos állás kell, nem élhetek az álmaimnak, a kerámiából nemigen tudnék eltartani egy családot – mondja.

Azok az abaúji szülők, akik Kassára íratták be gyerekeiket, racionális érvek alapján döntöttek, s nem törődtek azzal, mit gondol róluk, illetve „magyarságukról” a lakókörnyezetük. – Miskolc hatvan kilométerre van tőlünk, Kassa pedig csak húszra. Igaz, Encsen is van középiskola, ám közel sem kínál olyan minőségi képzést, mint a szlovák. A gyerekeink magyar tankönyvekből tanulnak, s ugyanolyan színvonalon tanítják nekik a magyar történelmet, mint az egyetemest vagy épp a szlovákot – mondja több szülő. Vonzó, hogy a Máraiban három idegen nyelvet is elsajátítanak a gyerekek, hisz a magyaron kívül kötelezően szlovákot és angolt, valamint pluszban még német vagy spanyol nyelvet tanulnak. Akik a kassai Márai gimnáziumból kikerülnek, zömmel rangos egyetemeken, főiskolákon tanulnak tovább. Az első magyarországi diákjuk, aki nyolc évvel ezelőtt kezdte meg itt a tanulmányait, ma már a kassai műszaki egyetemen tanul, de sokan jelentkeznek innét prágai, brnói, budapesti és debreceni egyetemekre is – mondja Csurkó Éva, az iskola igazgatója.

A gimnáziumba felvételi vizsgával vagy az általános iskola utolsó évének tanulmányi eredményei alapján lehet bekerülni. Vizsgázni olyankor kell, ha valaki nem éri el a négyes átlagot. A felsőbb évfolyamokon tanulók később eldönthetik, hogy természettudományi vagy művészeti téren akarnak pluszórákat felvenni, attól függően, milyen pályára készülnek. Harmincféle szakkör működik az iskolában, van gyermekkar, néptánccsoport és színjátszó kör is. Mindenki ingyen kap színházbérletet, s a „máraisok” rendszeresen járnak komolyzenei hangversenyekre, kiállításokra, de síelni is megtanulnak, mire elvégzik az iskolát. Jelenleg kilenc magyarországi diák jár az alapiskolába és a gimnáziumba: hatan közülük naponta ingáznak, hárman kollégisták.

Amikor azt kérdezzük az igazgatótól, vannak-e ellentétek az iskolán belül a magyarországi és a szlovákiai magyar gyerekek között, különös mosollyal feleli: ezt a kérdést nem is érti, hiszen ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy egy miskolci gimnáziumban van-e ellentét egy kazincbarcikai meg egy ózdi gyerek között. – Senki nem tartja számon a gyerekek közül, ki érkezik reggelente iskolába a határ túloldaláról. A szülői munkaközösségben is van magyarországi anyuka, s ha programokat szervezünk, arra ugyanúgy eljönnek a hidasnémeti vagy a gönci szülők, mint a kassaiak – mondja. Az utóbbi években pedig már olyan kassai családok is beíratták a gyerekeiket ide, ahol sem az apa, sem az anya nem beszél magyarul. Fontosnak tartották ugyanis, hogy a gyerekük megtanulja ezt a nyelvet, s mellette még két másikat, hiszen ilyen tudással felvértezve a munkaerőpiacon sokkal jobban elboldogulnak majd. A gimnáziumba csak olyanok mehetnek, akik tudnak magyarul, hisz ez egy magyar tanítási nyelvű iskola, ám a kilencosztályos alapiskolába kis elsősként felvesznek olyanokat is, akik csak szlovákul beszélnek, mert ők még könnyen elsajátíthatják a magyart is. Azt, hogy miért vonzó a „Márai”, Csurkó Éva a családias légkörrel és az egyedi bánásmóddal indokolja.

A kétszázötvenezres lélekszámú Kassán egyre zsugorodik a magyar kisebbség – ma alig tízezren vallják magukat a városban magyar anyanyelvűnek. Aki őrzi az identitását, az magyar óvodába, s később magyar iskolába íratja a gyerekét, s ez a hagyomány nemzedékről nemzedékre tovább öröklődik. – A mai tanítványaink zömének a szülei is ide jártak, nálunk nem „tárgy” a gyerek, hanem olyasvalaki, akihez kötődünk, akinek ismerjük a múltját, s ezért afféle családtagként tartjuk számon – mondja az igazgató. A magyar tannyelvű kassai iskolába most háromszázhetvenöt gyerek jár, más hasonló intézményekben ezer-ezerkétszáz diák tanul: egy kisebb közösségben pedig könnyebb odafigyelni a gyerekekre. A magyarországi gimnáziumokhoz képest a Márai talán szigorúbbnak tűnik: itt óra alatt ki kell kapcsolni a mobilt, és egy gyereknek sem jut eszébe már az iskolakapuban rágyújtani, de a tanárok sem dohányozhatnak sehol az épületen belül. A szülők elemi kötelességüknek érzik, hogy adójukból is támogassák az iskolát, s mivel Szlovákiában a személyi jövedelemadónak nem egy, hanem két százalékát lehet civil szervezetnek felajánlani, az iskolában működő Szülői Szövetség is nagyobb bevételre tehet szert, mint egy magyarországi iskola hasonló alapítványa, amelyet csak az adó egy százalékával támogathatnak a szülők. Így jut például pénz minden esztendőben saját évkönyv, naptár kiadására is.

Több magyar határszéli városban is hallottuk: már nemcsak gyerekek, de tanárok is járnak át Szlovákiába, mert az itthoni átlagbérnél több fi zetést kapnak, ráadásul euróban, ami egy kedvezőbb átváltási árfolyam esetében még vonzóbbá teheti a szlovák fizetést. Nos, Csurkó Éva ezt az értesülést nem erősítette meg: a kassai gimnáziumban egyelőre egyetlen magyar állampolgárságú tanár sem dolgozik. Igaz – teszi hozzá –, az utóbbi hónapokban mintha megnőtt volna az érdeklődés, többen is jelentkeztek telefonon magyar településekről, s munkalehetőség után érdeklődtek. Egyelőre nincs betöltetlen állás a Máraiban, de ha lesz, pályázni ugyanolyan esélylyel tud mindenki – mondja az igazgatónő. Azt azonban cáfolja, hogy a bér különösebb vonzerőt jelenthetne, szavai szerint ugyanis nincs jelentős különbség egy szlovák és egy magyar pedagógus fizetése között. Ám amikor számolgatni kezdünk, kiderül: talán mégis van. Szlovákiában egy tíz éve pályán lévő tanár alapfizetése hatszázötven euró körül mozog, de ha szakköröket vezet, és osztályfőnök is, akkor ez felmehet hétszázötven-nyolcszáz euróig.

Ez a jelenlegi 270–274 forintos euróval számolva havonta körülbelül kétszázhúszezer forintos bruttó fizetést jelent. Ezzel szemben nálunk egy nemrégiben készített felmérés szerint az általános iskolai tanárok tavaly havi bruttó 162 200 forintot vihettek haza, míg a művészeti képzést folytató általános iskolai kollégáik ennél ezer forinttal kevesebbet. A középiskolai tanárok átlagjövedelme 175 200 forint volt: ezen belül a férfiak 178 100 forintot, míg az ugyanolyan szakmai tapasztalattal rendelkező nők 174 400 forintot kaptak. A pályakezdő pedagógusok és a kevesebb mint egy éve tanítók átlagjövedelme ennél jóval alacsonyabb: 122 700 forint. A megyék szerinti összehasonlításból az is kiderült, hogy a tanári átlagbér Baranyában volt a legalacsonyabb, 156 200 forint, és Vas megyében a legmagasabb, 199 600 forint. Borsodot – ahol a tanárok átlagbére 180 400 forint volt tavaly – Tolna, Pest, Békés és Heves megye is megelőzi.

Néhány héttel ezelőtt kisebb vihart váltott ki Bugár Béla, a Híd párt elnökének állítólagos kijelentése, miszerint nem probléma, ha egy Szlovákiában élő magyar szülő szlovák iskolába járatja gyerekét. Később pártja pontosította a kijelentést, amelyre időközben a Magyar Koalíció Pártjának elnöke is reagált. Bugár Béla, a Magyar Szó tudósítása szerint, attól tartva, hogy az idei népszámlálás után érzékelhetően megfogyatkozik a magyarság lélekszáma Szlovákiában, így nyilatkozott: – A természetes asszimiláció felgyorsult. Pozsony környékén, a Dunaszerdahelyi járásban vannak olyan falvak, amelyekben tíz évvel ezelőtt még nem éltek szlovák nemzetiségűek. Manapság azonban sokan leköltöztek, házakat építettek, barátságokat kötöttek, s azt akarják, hogy gyerekeik helyben járjanak iskolába. Ha valahol iskolát alapítanak, az érdek úgy kívánja, hogy legyen szlovák is, esetleg csak szlovák nyelvű.

Sok magyar szülő is szlovák iskolába járatja gyerekét, ami természetesen nem jelent problémát – mondta Bugár. A Híd később cáfolta elnökének azt a kijelentését, amely a magyar gyerekek szlovák iskolába történő beíratását érintette. A Híd elnöke a párt közleménye szerint mindössze arra utalt, hogy ha a magyar szülő úgy dönt, gyermekét szlovák iskolába íratja, a döntését tiszteletben kell tartani. Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnökének közleménye szerint a magyar identitásukat felvállaló emberek közt a mai napig általánosan elfogadott tézis, hogy közösségük jövője elsősorban a magyar tannyelvű iskolákra épül. „Az iskolaválasztás joga természetesen a szülőké. Lehet minősítés nélkül tudomásul venni, ha valaki másképp dönt, ugyanakkor felelős szlovákiai magyar közéleti személyiség nem nevezheti problémamentesnek, ha magyar szülők nem a magyar iskolát választják” – reagált az MKP elnöke a Híd elnökének szavaira.