Testünk háromnegyede tiszta víz, ami a szervezet egészét áthatja, tápanyaggal látva el az összes szervet és szövetet. A víz természetesen olyan ásványi és nyomelemeket tartalmaz, melyekre a szervezetünknek szüksége van. Megfelelő vízmennyiség híján a test kiszárad, megbomlik az egészséges anyagcsere, betegségek alakulnak ki, szélső séges esetben pedig végzetes is lehet. A betegségeket a tünetek alapján az orvosok általában gyógyszerekkel kezelik. Pedig jobb lenne a szervezetnek azt megadni, ami tényleg hiányzik – kellő menynyiségű vizet. Sok tünet önmagától is eltűnne.

Ismerősen csengő mondatok, hiszen az egyszerű megfázásra is bő folyadékbevitelt tanácsol a háziorvos. Dr. Batmanghelidj azonban nem tudományos laboratóriumban dolgozta ki sajátos gyógymódját, hanem a saját bőrén tapasztalta meg. 1971-ben, mint oly sok gondolkodó Iránban, ő is börtönbe került. Három kegyetlen évet töltött rács mögött, amit csak a börtönorvosi munkája miatt élt túl. Mivel nem álltak rendelkezésére gyógyszerek, az egyetlen kézenfekvő megoldást választotta: a betegeit vízzel kezelte. Legnagyobb meglepetésére a módszer bevált, és számos gyógyulásnak lett tevőleges szemtanúja.

A doktor maga is a modern nyugati orvoslást tanulta az egyetemen, hozzászokott az anamnézis-diagnózisfarmakoterápia protokolljának szentháromságához. A diabétesz, a magas vérnyomás, az allergia vagy az asztma tüneteire mind a megfelelő gyógyszereket kellett felírnia a saját praxisában is. Eszébe sem jutott, hogy mindenekelőtt a szervezetben fellépő vízhiányt kell orvosolni, és csak ezután vagy a továbbra is fennálló tünetek esetén van értelme gyógyszeres kezelést alkalmazni. A börtönben eszközök és gyógyszerek híján szinte vigasztalásból itatta a betegeket.

A legnagyobb problémát a fogyasztói társadalom torz táplálkozási modellje jelenti. Reklámok és hamis életmódminták alapján a legtöbb ember üdítő vel és kávéval, rosszabb esetben alkohollal igyekszik a szomját csillapítani. Ezek ugyan italok, viszont nem szomjoltók! Éppen ellenkezőleg: elvonják a szervezettő l a vizet, összetevő iknek vízhajtó hatásuk van. Ha az elfogyasztott kávémennyiséget legalább ugyanannyi vízzel pótoljuk, akkor moderált mennyiségben fogyaszthatjuk, de nem helyettesítheti a tiszta vizet vagy az abból készült egészséges szomjoltókat.

Az is gond, hogy sokan nem értik a szervezetük jelzéseit. A legtöbb ember azt gondolja, hogy a kiszáradt száj a legjobb jele a szomjúságnak. Ez végzetes tévedés: a szájszáradás már a dehidratáció utolsó jele! A száj nyálkahártyájának száradása és a csökkent nyáltermelés annak a jele, hogy a szervezet súlyos vízhiányban szenved, tartalékai kimerülőben, már a sejtektől és a sejtközi állományból von el vizet. Ez pedig patologikus jelenség. A vízháztartás alapszabálya nagyon egyszerű: az egészséges vizelet majdnem színtelen! Ha erőteljesen sárga vagy esetleg még sötétebb, narancsos színű, az biztos jele annak, hogy kevés vizet fogyasztottunk.

Hogy kinek éppen mennyi az elegendő a szinte víztiszta, egészséges vizelet eléréséhez, az sok tényezőtő l függ. Például attól, hogy mit ettünk előző leg, végeztünk-e aktív testmozgást, sőt még az időjárás is meghatározó lehet. Egy felnőtt embernek azonban napi két liter vizet mindenképpen el kell fogyasztania – ez kb. 6-8 nagy pohárnak felel meg. Ennél kevesebbel semmilyen körülmények között ne elégedjünk meg. A vizelet kiválasztása ugyanis a vér méregtelenítése miatt folyamatos, vagyis akkor is kell ürítenünk, ha egyáltalán nem ittunk eleget. Márpedig a napi minimum másfél liter vizeletet pótolni kell.

Az sem mindegy, hogy milyen vizet iszunk, de soha ne legyen hivatkozási alap, hogy nem volt a közelben ásványvíz. A nem vegyileg tisztított, kórokozóktól mentes, hagyományos csapvíz is rendben van. Magyarországon a csapvíz a legellenőrzöttebb élelmiszer, akkor miért innánk mást? Gyakran azok teszik maguknak a legrosszabbat, akik egyébként odafigyelnek a vízfogyasztásukra: megszoknak egy bizonyos vízmárkát, és ha azt éppen nem lehet kapni, akkor inkább semmit nem isznak. Ez a legrosszabb, amit tehetünk. A bő séges vízivás fél egészség, azonban némi odafigyeléssel jár. Túlzásba sem kell esni, mert az vesekárosodáshoz vezethet, és fontos a kiegyensúlyozott só- és ásványianyag-bevitel is. Minél több vizet iszunk, annál inkább pótolni kell a kimosott anyagokat. Ez a legjobb út az egészséghez!

Sokan hitetlenül fogadják, meseszerűen túlzónak tartják az iráni orvos tanácsait, ő azonban erre csak annyit mond: „Annál jobb, aki nem hiszi, járjon utána! És váljék egészségére.”