Hiszem, ha látom – a józan paraszti ész első alaptörvényétől túl meszszire még a tudományos kutatók jó részének sem sikerült rugaszkodni. Egy megszállott holland, Van Leeuwenhoek évtizedekig bütykölt a mikroszkópjával, mire elhitték neki, hogy létezik egy szemmel nem látható apró világ bennünk és körülöttünk. Kétszáz évvel később az elektronmikroszkópok vittek még egy dimenzióval mélyebbre. A DNS és a komplex emberi génállomány elmélete is nagyot lépett százötven év alatt a gennyes kórházi kötszerekben felfedezett molekulatöredékektől a molekuláris biológia adaptív elméletén át a géntérképek kidolgozásáig. A szédületes tempójú tudományos fejlődés hitele és alapja azonban változatlan: hiszem, ha látom. A tízezerszeres hígítású homeopátiás szer ezen a rostán fennakad. Nincs mit látni. De vajon van mit nézni és hinni?

A tény ugyanakkor elvitathatatlan: a homeopátiával foglalkozó és tudományos szaklapokban publikált klinikai kutatások többsége pozitív eredménnyel zárult. Ilyen vizsgálatok születtek többek között a légúti allergiák, influenza, fibromyalgia, reumás ízületi gyulladás vagy a gyermekkori hasmenés homeopátiás kezelésében, a műtét utáni rehabilitáció és a rák kiegészítő homeopátiás kezelése témaköreiben. A gyógymód hatékonyságát számos alapkutatás is igazolta. Két évszázadra visszamenőleg fennmaradt dokumentumok igazolják, hogy már a módszer úttörői akkor milyen sikerrel alkalmazták a korabeli halálos kimenetelű tífusz, skarlát, sárgaláz, spanyolnátha és kolerajárványok kezelésében a homeopátiát.

Montagnier professzor, a Nemzetközi AIDS Kutató és Megelőző Alapítvány alapítója és elnöke jelenleg a róla elnevezett kutatóintézetet vezeti Sanghajban. A fizika, biológia és orvostudomány határterületét kutatja: azt a jelenséget, hogy a DNS, a genetikai örökítő anyag elektromágneses hullámokat ad le vizes közegben. Ezek az elektromágneses jelek rögzülnek a víz szerkezetében, ezek a változások mérhetők, így alkalmasak betegségek kimutatására. A testünkbe került baktérium- és vírus -DNS-láncok különösen erős sugárzása már a jelenlegi eszközökkel is nagyon jól mérhető. Testünk 70%-a víz, így a különböző DNS-láncok eltérő és mérhető elektromágneses tulajdonságai új fejezetet nyithatnak bizonyos betegségek – Montagnier professzor reménye szerint az autizmus, az Alzheimer-kór, a szklerózis multiplex és a Parkinson-kór –diagnózisában és kezelésében.

Az elektromágneses változások megfigyelése során jutott a 78 éves Luc Montagnier a következő kulcsfontosságú következtetésre:

„Nem állíthatom, hogy a homeopátia mindenre alkalmas. Csak azt jelenthetem ki, hogy a magas hígítású oldatok (ilyeneket használnak a homeopátiás gyógyszerek készítéséhez) hatékonyak. A víz szerkezete képes átalakulni, és így megőrizni az eredeti molekulák szerkezetét magas hígításban is.” Kimutatta, hogy amikor az egymást követő hígítások és a homeopátiában használt ütve rázás után már elvileg nincs molekula az oldatban, az eredeti anyag elektromágneses tulajdonságai tárolódnak, és erős biológiai hatást képesek kifejteni.

Montagnier kísérleteivel párhuzamosan olyan, talán idővel a szkeptikusokat is meggyőző tudományos kutatások zajlanak, amelyek láthatóvá teszik a homeopátiás szerekben végbemenő változásokat. Transzmissziós elektronmikroszkóp segítségével az elektronszórás, plazmaspektroszkóppal pedig a parányi anyagi részecske szintjén mutatták ki a kiinduló anyagok maradványainak jelenlétét négyféle homeopátiás szer C30 és C200 hígításában.

Mindezek a bizonyító erejű és tudományos igényű kísérletek hozzájárulhatnak majd a gyógymód hatásmechanizmusának a megértéséhez, és ez alapján újabb gyakorlati alkalmazási módok kialakításához. Nem érintik viszont a homeopátia lényegét: a tapasztalati megfigyeléseken és klinikai teszteken alapuló sikeres gyógyászati alkalmazást.

Patologikus hitetlenség

Egy másik Nobel-díjas kutató, Brian Josephson fizikus, a Cambridge-i Egyetem professzora is hallatta hangját a témában. Így nyilatkozott:

„A kritika, amely a homeopátiás szerekben lévő igen csekély számú vagy egyáltalán nem kimutatható mennyiségű molekulára vonatkozik, nem állja meg a helyét. A homeopátia hatása ugyanis nem a vízben jelen lévő molekulák hatásán alapszik, hanem a víz szerkezetében az alapanyagok hatására bekövetkezett változásokban. A hétköznapi gondolatmenet szerint a folyékony halmazállapotú víz nem rendelkezhet ilyen tulajdonságokkal. A titok a folyadékkristályokban rejlik, melyek, miközben folyékony közeget alkotnak, rendezett állapotban vannak, és képesek szerkezetük megváltoztatására. Ha ezt figyelembe vesszük, az ellenzők érvei nem állják meg a helyüket.” Mindkét professzor kritikával illette a tudományos közvélemény merevségét és elzárkózását a nem konvencionális orvostudományt érintő kérdésekben.

Josephson a „patologikus hitetlenség” vádjával illette számos tudós kollégáját. Meglátása szerint a szkepticizmus akkor szolgálja a tudományos haladást, ha nem fordul el értetlenül egy hipotézistől, esélyt sem adva annak további kutatására és feltárására, hanem megpróbál magyarázatot találni egy látszólag különös és megmagyarázhatatlan, de lebilincselő jelenségre. Jelen esetben a homeopátiára.