Enter
Hirtelen nagyon éhes lett, előző este evett utoljára a gép előtt egy doboz sonkás ízesítésű kekszet, úgyhogy azt gondolta, leugrik sajtos buciért. De a pék csak hatkor nyitott, volt még egy kis ideje. Nekiállt kitölteni a személyiségtesztet, tegnap jött neten. De elakadt, mert az volt a második kérdés, hogy mit csinál ön, ha nem bír elaludni este. Olvas, na, azt biztos nem, de volt olyan is, hogy tévézik, számítógépezik, meg önkielégít. Nem tudta, hogy mit kell akkor beírni, ha valaki a tévé vagy a gép előtt önkielégít, ha egyszer csak egy jó válasz van. El is ment a kedve az egésztől. Az utcán könnybe lábadt a szeme a hidegtől. Megkerülte a teret és lement az aluljáróba, a lehúzott alumíniumredőny előtt várta a nyitást. Egy nő beállt mögé, ő is itt szokta venni munkába menet a pogácsát, mert lejjebb a metróban a Príma péknél túl drága.
Ernő közben észrevett két galambot a hosszú aluljáró-folyosón. Egyenesen a túloldali fényes négyszög, a kijárat felé repültek. Arra gondolt, ha nyomna egy d-t, a galambok elkanyarodhatnának, aztán w-vel kivezetné őket a másik lukon. Utána meg hátrafordulna, és x-szel kilőné a nőt. Vagy áttranszponálná magát a metrólejárathoz, egy space-szel átugorná az ellenőröket és már lent is volna a melegben egy új pályán.
Végre megjött a csávó és mondta, hogy szia, Ervin, de úgy, hogy a nő is meghallotta hátul. Ezt nem kellett volna. Ervin nagyon szégyellte a nevét. Amikor még otthon lakott, a házuk melletti parkoló tűzfalára fel volt írva, hogy Szabó Ervin Könyvtár. Mindig ebbe a parkolóba jártak le a haverokkal, és amikor ő megjött, folyton azt mondták neki, hogy szia, szabóervin. Kurvára nem volt vicces, egyáltalán nem is érti, hogy juthatott az anyjáéknak eszébe egy ilyen gigagáz név. Sose jártak könyvtárba. Csak bosszúból tehették, eredetileg biztos lányt akartak.
A pék felhúzta a redőnyt, s gomb, gondolta Ervin és egy w-vel belépett. Amikor a nő elment, elkezdte enni a sajtos bucit. Odakönyökölt az asztalra és mintegy mellékesen megjegyezte, hogy megvan a negyvenkettedik pálya. A csávó pont pakolta ki a papírzacskókat, persze megállt a keze a levegőben. Nagyon elcsodálkozott, azt mondta, hogy akkor Ervin majd adjon neki tanácsot, mert a hibrid zombiknál ő mindig el szokott akadni, nem bír átmenni a falon, hiába áramozza kézzel. Kell ott legyen valami trükk.
Aztán elmesélte, hogy mik a hírek, meg hogy egy titkos helyen fölfedeztek egy csomó klónt, akiket arra fejlesztettek ki, hogy szervdonorok legyenek, mint a Szigetben, de kiderült, hogy nincs egyetlen ép szervük se a sok génmanipuláció miatt. Mesterségesen kajáltatták őket, hogy gyorsabban nőjenek. Ervin azt felelte, akkor ezek pont olyanok, mint az ő nagyanyja, csak ő nem hagyta, mert van agya, nem klón.
Fontosak voltak neki ezek a reggeli összefoglalók, mert neki nem volt türelme olvasni. Nem az, hogy nem tudott, csak valahogy nem kötötte le, már általánosban is így volt ezzel. Hatodikban például volt egy rossz élménye, valami csikasz farkasról volt szó, és különben is, az egész magyaróra arról szólt, hogy a tanár elmondta, mit kell gondolni a versről, de mi van, ha ő már akkor is mást gondolt, ha szeretett volna kicsit a dolgok mögé nézni. Hát elment a kedve az olvasástól, mert direkt leszoktatták róla.
Vett még egy bucit, meg egy szívószálas kakaót. A csávó nagyon tájékozott volt, mindig tudta, hogy minek mi a háttere meg mi miért történik, még az ilyen nemzetközi összefüggéseket is, hogy miért zárják el az olajat, meg hogy a Mubarak krokodilt tartott otthon, vagy mit, de lehet, hogy vízilovat. Ő mondta azt is, hogy állítólag a zsidók is klónoztatják magukat, és nehogy már az Ervin azt higgye, az a sok levágott fityma mind pocsékba megy, mert abból csinálnak egy újat magukból, és azért olyan iszonyú hatékonyak, meg minden. A sárgák is eltanulták tőlük, de senki nem tudja egyelőre, hogy ők hogy csinálják, ezzel akarják elfoglalni a világot, és eleve mindegyikből van három.
Ervin ezen nagyon elcsodálkozott és önkéntelenül is megmarkolta a tökét. Tele volt sajnos a farmerja a tegnapi sonkás ízesítésű keksz morzsáival, és szúrtak. Már ez is eléggé fájt, úgyhogy biztos volt benne, hogy akkor se metéltetné körül magát, ha ezzel seperc lehetne klónoztatni egy ikertesót. Meg különben is, minek. Jönne, aztán az összes csaját megheckelné, hogy szia, én vagyok az Ervin. Még csak az kéne.
Közben elfogyott a másik buci is, összegyűrte a zacskót. Szeretett volna már átöltözni, a morzsák miatt. Elköszönt, indult haza: a hülye galambok még mindig ott röpültek, csak most visszafelé, s gomb, vagy x x x. A negyvenkettedik pálya, mosolygott, az azért sirály.
A kapujuknál egy bácsi szarakodott a kulcscsal, Ervin ismerte. Leért a kakaó, úgyhogy nagyon húzott volna már befelé, de az öreg az öszszes kulcsot végigpróbálta, mint egy pótvizsgázó betörő. Végre bementek, tartotta neki a liftet, mert tudta, hogy ő is a harmadikra jön.
A bácsi intett fejével, hogy nem, és a postaládákhoz lépett. Amikor Ervin felért a harmadikra, az öreg már ott volt, és megint a kulcsokkal performanszozott a szemben lévő ajtónál.
Ezt meg hogy csinálta, gondolta Ervin. Több van belőle, pedig nem is sárga, vagy nem látszik rajta. Aztán bent, pisilés közben eszébe jutott, hogy hát persze, a bácsi alighanem zsidó lehet.
