Vaus Kiriakos, a HR-iroda vezetője harminc éve volt a szakmában. Komoly sikerei voltak már rögtön az elején, így hamar az iroda görög igazgatója lett, majd később regionális vezető. Kiemelkedő szakismerete volt a vezetői tanácsadás területén, ismerte a régió minden fontos nagyvállalatát, annak vezetőit – sok esetben ő tette azzá őket.

A kezdet kezdetén bevonták az ügybe. A megbízást ugyan nem ő szerezte, de hamar felismerte, hogy itt és most valóban szükség lesz minden tapasztalatára, tudására. Már három hónapja dolgoztak, többször is volt olyan pillanat, amikor úgy érezték, közel járnak a megoldáshoz, de mindhiába. Ilyenkor aztán a reménytelenség felülkerekedett rajtuk, és napokig nem tudtak aludni. Még Vaus Kiriakos sem.

Eddig huszonkét jelöltet hallgattak meg. Huszonkét olyan embert, aki átment már az előzetesen szűrőn és érdemessé vált a beszélgetésre. Huszonkét beszélgetés, huszonkét kudarc. A megrendelőnek ugyanis nagyon kényes elvárásai voltak, így egy nagyon hosszú lista elemeit kellett vizsgálniuk a személyes találkozók során. A személyes találkozók pedig eleve csak akkor valósulhattak meg, ha az írásbeli teszten átment valaki. A teszt során egyebek mellett azt kellett feltárni, hogy a jelöltnek 1.) Van-e kiváló iskolai végzettsége a legjobb egyetemek egyikén – bizonyíthatóan törekvő vagy törtető magatartással megszerezve azt; 2.) Milyen a belső képe arról, hogy mit jelent a közerkölcs, és a fogyasztók általában milyen viselkedési hozzáállást fogadnak el; 3.)Milyen nyelvtudása van, illetve kiváló-e a beszédkészsége az anyanyelvén is. Nem volt egyszerű teszt: százötvenhat jelöltből huszonhárman maradtak. Anos Sakis volt az első nagy reménység. Igazi gazember, aki még a diplomáját is a pia con vette. De nem is kellett neki egyetem ahhoz, hogy csak úgy dőljön belőle a mese. Minden története igazi csoda volt, olyan, amilyen hétköznapi emberrel nem is történhet meg. Környezete csak úgy itta a szavait, ahogy az őt meghallgató HR-esek is. Mindaddig, amíg egyszer csak el nem kezdte a fenekét vakarni. Nagyon viszket, mondta. Nem kapta meg a munkát.

Két nappal később érkezett meg Aster Nikos – sokan ajánlották. Kifejezetten előnyt jelentett számára a jogi végzettsége, még az unokatestvérét, majd az egyik legjobb barátját is sikerrel beperelte. A legjobb iskolák voltak mögötte, amolyan anyuka kedvence volt. Szinte mindenben megfelelt volna, csak a stílusa... „Ami az elvégzendő munka értelmét illeti, ez elválaszthatatlan a reflexivitástól, illetve az empirikus percepciós öntudattól. Munkámat a tudatosság, és nem a reflexív öntudat problematizálása szolgáltatná”, mondta. Ez elviselhetetlen és érthetetlen volt, túl okos – a munkát nem kapta meg.

Anatol Emfes magától jelentkezett. Hallotta, hogy az állásra nagyon keresnek valakit, hát ha már egyszer erre járt, bekopogott. Előzékeny és kedves volt, magabiztos fellépése erőt sugallt, de vele is akadt probléma: a túlzott elvisége. Rugalmatlan volt, álláspontjához ragaszkodott, meggyőzni pedig nemigen lehetett. Mennie kellett.

Agnelus Tronos a memóriajátékon bukott el. A bizottságnak feltűnt, hogy túlságosan jó az emlékezete. Próbálta a korábbi gondolatait, mondatait és történeteit úgy kezelni, hogy azoknak szoros kapcsolódásuk legyen a jelenhez. Egy utolsó kontrollt is alkalmaztak: előkerült a kártyajáték.Mindent vitt, és ezzel a helyzete tarthatatlanná vált. Agnelus Tronos esélytelen lett az állás betöltésére, mert azok nagyon veszélyesek, akiknek ennyire jó a memóriájuk.

Aszter Jorgos minden tulajdonsága passzolt, ami az állás betöltéséhez kellett, csakhogy nem hitt semmiben. Így aztán saját magában sem. Túlságosan sok energia kellene ahhoz, hogy felkészítsék: „hitet kondicionálni minimum három hónap lenne”, gondolták a szakértők.

Meliton Melesről nem tudták megállapítani az elején, hogy csak megjátssza a naivitását vagy valóban ennyire az lenne. Ha előbbiről meg tudtak volna száz százalékig bizonyosodni, akkor talán alkalmas lenne, ám amikor szavaztak, a többségi álláspont az volt, hogy Meliton Meles valóban ennyire naiv, ez még gyerekkorából eredeztethető. Elbukott.

Kletus Janis végzete az volt, hogy a beszélgetés során a demokratikus vezetési elmélet mellett tette le a voksát. Azt állította, hogy ennek szakértője, és minden tapasztalata azt mondatja, hogy csapatban, közös döntésekkel kell irányítani. A megrendelő kifinomultsága, érzékenysége és a kialakult környezeti adottságok miatt nem lehetett megkockáztatni, hogy Janisszal kísérletezzenek.

Heliodor Hermes nagyon hamar felkapta a vizet, szinte kiabált az őt hallgatókkal. Ez elsőre akár kedvezőnek is tűnhetett volna, de hamar kiderült, hogy mindezt céltalanul tette, valójában semmit nem akart elérni az ordibálással. Ez aztán elbizonytalanította a szakértőket. Nem rúgták ki azonnal, mert már az utolsó napokban jártak, de titkon érezték, bizony ő sem lesz alkalmas.

Nyolc óra múlt tizenöt perccel. Az utolsó jelölt késik. Ez akár jó jel is lehetne, de csak akkor, ha végül megérkezik. Fáradtak voltak. Kezdték maguknak bevallani a bajt: előfordulhat, hogy végül házon belülről kell valakit ajánlani.

Vaus Kiriakos kezébe temette az arcát. Volt ő már minden, de miniszterelnök még nem.