Arthur nyert, hogy milyen áron, az az ő titka marad. Ciprusról nézve nagyon máshogy néz ki a világ, az ottani könyvelők többet tudnak Európa ezen feléről, mint Obama. E kedves kis keleti ország média- és autópálya-építési központjai Nicosiában vannak: legyenek globalisták vagy nemzeti elköteleződésűek, betonnal vagy kaviccsal építők, a tulajdonosok itt találhatók.

Arthur tizennégy éves kora óta készül miniszterelnöknek. Az azóta eltelt időt két nagyobb, elkülönülő részre lehet osztani: a naiv, elvire úgy harmincéves koráig, majd a realista, bevásárlósra. Ez utóbbi tizenkét éve tart. Övé a sajtó nagy része, az építőcégek jelentős hányada, jelen van a közösségi közlekedéstől a szállodaiparig mindenütt. A magánbörtönpiacon is érdekeltté vált: tudta, ha hatalomra kerül, ennek konjunktúrája lesz.

Arthur nevelőszülőknél cseperedett fel. Szeretetből nem sokat kapott, állami támogatásból annál inkább. Apja csak a családvédelem kéthetenkénti megjelenésének kiszámítható napján volt józan, amíg össze nem barátkozott velük, hogy aztán a hivatalos papírokat már a kocsmában állítsák öszsze együtt. Minden igazoló pecsétért járt egy kupica becherovka.

Arthur legjobb barátja a nála két évvel fiatalabb Karel volt. Megbízott benne. Karel csendes, jól tanuló, illemtudó fiú volt. Imádták a porfocit, ami annyit jelentett, hogy ha nem volt labdájuk, akkor a lábukkal homokba rajzolva teljes mérkőzéseket eljátszottak a lakótelep ijesztően magas, tízemeletes házai között. Arthur Kareltől tanult meg sakkozni is. Karel később a sakkszövetség főtitkára lett.

Karel a bécsi egyetemen végzett közgazdászként, Arthur a prágai egyetemen szociológusként. Végig tartották egymással a kapcsolatot, bár ez nem mindig volt ugyanolyan intenzitású. Arthurt elfoglalta a pártépítés a fővárosban, Karel pedig megtakarítási szokásokat kutatott a Ceské Budejovice-i Központi Közgazdasági Tudományos Intézetben.

Arthur első házasságánál Karel volt a tanú, csak a rokonság volt ott. Második házasságánál már a teljes bulvársajtó és így a szavazók is – a rokonságot viszont nem érdekelte az esemény. Karel kimentette magát, azt mondta Arthurnak, hogy „egy embernél csak egyszer hiteles házassági tanú”, az igazi ok az volt azonban, hogy jóban volt Karolinával, Arthur első és nagyon okos feleségével.

Arthurnak összesen 47 komoly árulást, párton belüli cselszövést, etikai vizsgálatot kellett huszonnégy, közéletben eltöltött év alatt túlélnie, vagyis addig, amíg a csúcsra jutott: demokratikusan megszervezett választásokon győzött, s lett az ország miniszterelnöke.

Kormányának tagjait a legkomolyabb gondossággal állította össze. Csak Karelről nem volt semmi terhelő, rá egyszerűen nem nyomozott. Ez volt az egyetlen akadálya, hogy kormányának tagja legyen. Karel nem volt függő viszonyban a politikával, a parlamentnek sem volt tagja, Arthurnak még előre elkészített, a dátum helyén üres, de aláírt papírja sem volt tőle a széfjében, ha kell, lemond a képviselőségről.

Arthurnak nagyon kellett Karel. Tudta, hogy politikustársai között egy sincs, aki értene a pénzügyekhez – már ami nem a személyes, hanem a köz érdekében történő ügyintézést illeti. Nagyon nehéz volt kimondania, de politikus lévén végül mégiscsak megtette: „Karel, kell valami személyesen rád nézve terhelő, amit elzárhatok a világ elől, de nálam van”. Nem ment könynyen, amíg összerakta ezt a mondatot. Karel, miként a racionális emberek általában, nem is értette, hogy mi szükség volt barátjának arra a két órára, amit bevezetőként elmondott.

Karel nem vesztegette sokat az idejét: hazament, és leült a feleségével, hogy átbeszéljék, milyen terhelő adatot lehetne Arthurnak átadni. Karel ugyanis pontosan tudta, mit kell tennie az országnak, ehhez fontosnak tartotta a pénzügyminiszteri pozíciót, és bízott régi barátjában, hogy vele valóban sikerül rendet teremteni.

A családi ötletbörze eredményét két napon belül átadta Arthurnak:

1. Huszonkét éves koromban félrészegen vezettem, elkapott a rendőr és 50 korona büntetésre ítélt.

2. Nem jelentettem be az anyámtól kapott 75 dollárt a vámhivatalnál még a szocializmusban, ehelyett kazettás magnót vettem.

3. Egyszer gyorsabban vezettem Ausztriában, de nem fizettem be a büntetést.

Arthur nevetett, majd határozottan barátja értésére adta: „Ez nem elég, Karel. Ez semmi. Ez még egy bulvárlapnak sem kellene. Valami komolyabbat hozzál, kérlek”.

Karel képzelőereje azonban gyenge volt, ő nemigen szokott elrugaszkodni a valóságtól. Felesége ugyanakkor értette Arthurt, és két óra alatt újabb három tételt írt fel a listára. Karel berohant vele Arthurhoz, akinek ezek már sokkal jobban tetszettek. Elfogadta, hogy Karel ügynök volt, és erről hoz is egy papírt otthonról. Kifejezetten jól jött Karel szerencsejáték-szenvedélye is. Ehhez tanúkat későbbre ígért Karolina. A lista harmadik eleme azonban szíven szúrta. Tudta, hogy ki kell neveznie Karelt, kell neki. Tudta, hogy amit most lát maga előtt, az egyszerűen nem lehet igaz. De valahol ott legbelül már azt is tudta, hogy soha nem lesz képes eldönteni, fi kció-e, vagy a nő bosszúja, hogy Karolina már a válásuk előtt megcsalta – Karellal.

Most már nyugodtan kormányozhatott.