Monumentális filmet a monumentális fülkefor-ra-da-lom-ról, a nemzeti együttműködés monumentális rendszeréről.

– Olyasmire gondolsz, mint a Föltámadott a tenger? – kérdezte a forgatókönyvíró, negyvenes, tagbaszakadt, jóval a mázsa fölötti, mangalicatekintetű, szakállas egyed.

– Igen, bár lesznek benne motívumok a 6:3-ból, az Aranycsapatból, a Puskás Hungaryből, de a Csillagok háborújából is.

A zord küllemű óriás csendben vakaródzott.

– Öcsi bácsi a nagyszebeni csatában legyőzi DarthVadert, akiről holtában lehull az álarc, és így látni lehet, hogy ő a Gyurcsány, tiszta sor. Majd összehozom.

– Bocsásd meg a műveletlenségemet, de én voltaképp semmit nem olvastam tőled, noha régóta ismerjük egymást – mondta a rendező, majd a plafonra emelte a tekintetét. – Ismerem a barátaidat is.

– A főművem A compó és horgászata, ebből már el is kelt néhány darab – válaszolta az óriás alig leplezett büszkeséggel. – Konkrétan három. A másik a Gondolatok a támolygó villantókról, de az egyelőre kéziratban van.

– Mi az isten az a támolygó villantó?

– Pergető műcsali. A rendező tekintete ködössé vált.

– Azt hiszem, most már értelek – mondta nyugtatólag, kissé rezignáltan. – Az a fontos, hogy ne görcsölj, ne gondolkozz. Lazíts. Forradalom. Mi jut az eszedbe róla?

– Szexuális forradalom, ipari forradalom. A rock forradalma, Chuck Berry, Jerry Lee Lewis, Roy Orbison.

– És még?

– A múzeum lépcseje.

– Remek. Ott majd a Tyutyu elszavalja a Nenyit.

– Felkelők elfoglalják a Landerert.

– Jó, de nálunk nem a felkelők foglalnak, hanem a nemzeti együttműködés rendszere teszi rá a kezét a nyomdagépekre, ennek pozitívabb üzenete van.

– Kihozzák a börtönből Táncsicsot – folytatta a nagy testű személy.

– Ennek viszont nagyon negatív üzenete van, Táncsics kommunista, a fülkeforradalmár az ilyet nem kihozza a sittről, hanem beviszi.

Az író elgondolkodva kérődzött az avokádós lazactatárja fölött, kortyolt a rozéjából, megtörölte a száját.

– Vigyék be Zuschlagot. Pont a fülkeforradalom első fordulója előtt ítélték el, nyolc és fél év, ennek ráadásul olyan filmes hangulata van, nyolc és fél, be lehetne szúrni valami utalást a kövér nővel, a néző ellágyul a gyönyörtől, a végén a börtön ajtaja döngve bezárul Zuschlag mögött.

A rendező aszketikus vonásain mintha valami elismerésféle suhant volna át.

– Hagyjuk a szexet a hanyatló Nyugat ópiumának. Amúgy a kép jó, bár nincs benne fülke.

– Oda a szavazó belép, ikszel, kilép. Nem látom benne a drámát, én nem vagyok Shakespeare.

– A tömeget fogjuk megmutatni – mondta a rendező, vékony, Gerő Ernőre emlékeztető, kissé hajlott hátú ember, tekintetében fény lobbant. – A választás napjának reggelén vagyunk, nyílnak a házak ajtajai, emberek lépnek ki az utcára és indulnak el a szavazókörök felé, előbb kisebb csoportokban haladnak, aztán egyre nagyobbakban, végül már betöltik az utcát, az úttestet is, és egyszer csak felharsan egy kiáltás: Fülké-be! A tömeg azonnal ismételni kezdi, Fül-ké-be!

Felugrott, karjait az égnek lökte.

– Fül-ké-be! Fül-ké-be! Az óriás utánanyúlt, és visszahúzta.

– Az ember kilép a házból, maximum két sarokkal arrébb van a szavazókör. Amikor mi mentünk az asszonnyal, egy árva lelket se láttunk az utcán, de ezt csak úgy mondom.Mi van akkor, amikor a tömeg odaér a szavazókörhöz? Betódul? Megrohamozza a szavazófülkéket?

– Dehogyis rohamozza, ez egy alkotmányos forradalom, mindenki fegyelmezetten, előírásosan szavaz.

– Akkor viszont sorba kell állniuk, rendkívül hosszú sor lesz, mint amikor a hajléktalanoknak osztják a lebbencslevest a Blahán.

A rendező kénytelen volt belátni, hogy ennek se volna túl szerencsés politikai üzenete.

– És ha spontán népünnepély alakulna ki a szavazókör előtt? – folytatta a forgatókönyvíró. – Vihetnének magukkal horgászszékeket, hogy mindenki leülhessen, továbbá szalonnát, tűzifát, demizsonban bort, cigányzenészek kerülhetnének elő...

– Romaintegráció, nagyon ügyes.

– Őt ki fogja játszani?

– Schwarzenegger, ki más. Lejárt a mandátuma, január harmadikától szabad.

– Mikor látjuk először?

– Nyilván a legelején, családostul, ők vezetik a menetet.

– És amikor odaérnek, ő megy be legelébb?

– Az nem jó, akkor magukra hagyná az embereket. Az a jó, ha velük marad, együtt süti velük a szalonnát, mint ember az emberrel, sőt akár fejelhetnek is. Néha felordít, Fül-ké-be!, a tömeg pedig azonnal csatlakozik hozzá.

Fölpattant.

– Fül-ké-be! Fül-ké-be! Fül-ké-be! A szavak embere újfent visszahúzta.

– Hol fognak hugyozni? Kapualjakban?

– Jó kérdés. Ő azonnal felismeri a problémát, és késedelem nélkül mobil vécéket hozat. A végén pedig kihirdeti, hogy Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét, megtörtént a rendszerváltás, beteljesültek az ötvenhatos forradalom, a negyvennyolcas forradalom és a Rákóczi-szabadságharc céljai, noch dazu a honfoglalás is befejeződött, vagyis most találta meg igazi hazáját a magyar. Ez a cselekmény első pillére. A második, amikor megvédelmezi az emberek nyugdíját.

– Kitől?

– Freddy Kruegertől, a szumátrai patkánymajmoktól, Godzillától, tök mindegy. A harmadik menetben pedig jön a sajtószabadság megteremtése, abba szövöd a romantikus szálat.

– Összehozhatom a szegény német kancellár asszonyt, ő most amúgy is képben van, mondjuk Bem apóval.

– Ezen én eddig nem gondolkoztam, de amit mondasz, az európai módon hangzik. Szegény német kancellár asszony először olyan legyen, mint egy félőrült vécésnéni valamelyik vidéki magyar város pályaudvarának a klotyójában, aztán viruljon ki a szerelemtől, és legyen elragadó.

A forgatókönyvíró malaccsülköt rendelt sárgaborsópürével, közben elképzelte szegény német kancellár asszonyt elragadó, fiatal hölgyként.

– A sajtószabadság megteremtésének nemzetközi visszhangja megjelenik valahogy a filmben?

– Nagyon is – bólintott Gerő Ernő –, jön a Nemzetközi Sajtóintézet meg a Dél- és Kelet-európai Médiaszervezet tényfeltáró küldöttsége, de találj ki egy harmadikat is, mennek a cenzúrahivatalba, ahol a magyar sajtószabadság bölcseje ring, visznek aranyat, tömjént, mirhát. A főcenzorasszony olyan lesz a filmben, mint Theodora császárné a ravennai mozaikokon.

– Ernesztin nagybátyám évtizedekig statisztált az Operában – váltott témát az író –, úgyhogy én gyerekként folyton ott ültem a harmadikon, minden operát fejből tudok. Rajna kincse, megvan? A film végén Magyarország átveszi az unió soros elnökségét, aláfestő zene a Rajna kincse vége. Az istenek bevonulása a Walhallába.

– Zseniális – mondta Gerő Ernő rekedtes hangon. Kibámult az ablakon, de nem látott semmi megfoghatót. Lelki szemei előtt a külföldi filmeknek járó Oscar lebegett.