Ki is valójában a csodabogár?

A Föld közel hétmilliárd lakosának csupán elenyésző kisebbségét képezik azok az emberek, akiknek tanulmányozásából a pszichológusok a többségre vonatkozó sommás általánosításokat fogalmaznak meg.

Mikulás

A gyerek utálta a népszokásokat, szemben azzal az emberrel, aki a tévében beszélt róluk.

Multikulturalizmusról advent idején

Azt mondják, hogy vége a multikulturalizmusnak.

Rogán: Ez iparosmunka...

A második Orbán-kormány megalakulása során nem kapott kormányzati szerepet, sem hivatalt, a Fideszben sincs formális országos tisztsége.

Tik-tak

A táj ama részlete, amelyet volnék rögzítendő, elfér a tenyerem felén.

 

Egy kilométernyi könyvkultúra

A rendszerváltás idején a magyar könyvkiadást és -terjesztést kettős folyamat jellemezte. A könyvkiadást sokkhatásként érte a szabadpiaci verseny, amelyre a szakma szereplői nemigen voltak felkészülve. A lehetőségek korlátlanná váltak, a figyelő-felügyelő, de anyagilag támogató állam eltűnt, és a nyers piaci törvények szabályozórendszerei működésbe léptek.

A könyvterjesztői infrastruktúra – az előprivatizációs törvények következtében – megroppant, és elveszíttettük a könyvesboltok közel kétharmadát. A raktárak megnyíltak, és a nagyvárosok utcáira került az akciós árú könyvek tömkelege. Gomba módra szaporodtak a könyvkiadók, és nagy példányszámban keltek el a szakmailag sokszor megkérdőjelezhető visszaemlékezések és a lektűrök százezrei.

Az 1990-es évek közepére kialakult az új bizományosi rendszer, mivel az újraszerveződő kereskedelem tőke hiányában csak ilyen formában tudta elkezdeni működését.

A könyvkiadás és -kereskedelem területén stabilizálódó új tulajdonosi szerkezet – kiadói területen több külföldi érdekeltség – már a piaci viszonyokhoz alkalmazkodva próbálta megfogalmazni a közép- és hosszú távú stratégiákat.

Az erős lobbitevékenység következtében működésbe léptek a könyvtámogatási szisztémák is: legelőször a Soros Alapítvány, majd a fékezett hatású állami mecenatúra. Nagy előrelépés volt a több százmillió forint értékű felsőoktatási tankönyv- és szakkönyvtámogatás Magyar Bálint minisztersége alatt. Az 1994-ben lassan elinduló Nemzeti Kulturális Alap kisebb összeggel ugyan, de megkezdte a nehéz helyzetben lévő minőségi könyvkiadók támogatását.

A megnyíló, és viszonylag könnyen elérhető nemzetközi piac szélesre tárta kapuit, s a közös nyomásnak köszönhetően jelentősen bővült a hazai könyvkínálat, s megnőtt a könyvforgalom.

A könyvkereskedelembenmegjelent egy új terjesztési filozófia. A példátlan gyorsasággal épülő és nyitó bevásárlóközpontokban létrejöttek a nagy alapterületű és rezsiköltségű könyvesboltok, és azóta is tart –a jelenleg már alig finanszírozható – bolti alapterület-növekedés. A 2000-ben 38,6 milliárd forint értékű forgalom 2006-ra meghaladta a 65 milliárd forintot, majd ettől kezdve gyakorlatilag stagnált, és 2009-ben már komoly visszaesés következett be. Az ezredfordulón már voltak bizonyos fi gyelmeztető jelek, de felhőtlen optimizmus elaltatta a könyvszakma veszélyérzetét. 2005-től a könyvtámogatásra fordított összegek reálértékben egyre csökkentek, a felsőoktatási tankönyv- és a szakkönyvkiadás területén pedig gyakorlatilag megszűntek.

A boltnyitási láz és a kiadói túltermelés időben összeesett a pénzügyi válság kezdetével. Közben megjelent és teret nyert az e-világ, s rutinná vált a fénymásolás.

Több sikeres és kevésbé sikeres kísérlet történt a Gutenberg-galaxis védelmére. Az elképzelésnek kitűnő, de felemásra sikeredett Nagy Könyv-program némi fellendülést hozott, de érdemben nem tudta befolyásolni a negatív folyamatokat. Nemcsak az olvasást, hanem az egész könyvkultúrát kikezdte rohanó elektronizálódó világunk, és semmiféle olyan kormányzati stratégia nem látszik körvonalazódni, amely megválaszolná, hogyan kívánja elősegíteni kultúránk, anyanyelvünk védelmét.

Napjainkban a könyves világot befolyásoló legfontosabb tényezőket két csoportba lehet sorolni: a könyvszakma belső problémái és a külső tényezők.

Az elmúlt három évben átrendeződött a könyvforgalom. Az ismeretterjesztő kiadványok, a tudományos és szakkönyvek vesztettek piaci részesedésükből. Ám a példányszámok csökkenése ellenére értékben nőtt a szépirodalmi, illetve a gyermek- és ifjúsági könyvek forgalma.

Ha egy pillantást vetünk a finanszírozásra, kiderül, hogy a tankönyvek nélkül 42,2 milliárd forint értékű forgalom forgóeszköz-finanszírozását – a bizományosi konstrukció következtében – alapvetően a kiadók biztosítják. A szakma forgási mutatója átlagosan 1,5 – azaz a kiadott művek másfél év alatt értékesülnek a piacon. Figyelembe véve a készleteket, a forgalmat és a forgási sebességet, a kiadók 8-9 milliárd forint kiadói áron vett könyvértékkel biztosítják a könyvkereskedők forgalmát. Az értékesítés utáni 60 napos fizetéssel a terjesztők több mint hárommilliárd forint közvetlen pénzügyi finanszírozáshoz jutnak.

Tény, hogy a túlméretezett, de már korszerű bolthálózatok működtetése nagy terheket ró a kereskedőkre. A tőkehiánnyal küzdő könyves világ megkísérli a súlyosbodó pénzügyi problémáit másra áthárítani. A forgalom csökkenése és a megnövekedett kereskedelmi árrések miatt az utóbbi három évben a kiadók jövedelmezőségi mutatói romlottak.

Mi jellemezte az elmúlt öt év könyvszakmai folyamatait? Tény, hogy korszerűsödött a bolti infrastruktúra és javultak a logisztikai feltételek; fejlődött a informatikai háttér, pontosabbak és gyorsabbak lettek az elszámolások (de nem javult a fizetési morál); a kereskedelemben – a forgalom csökkenése mellett – megnőttek a működési költségek; a piaci „versenykényszer” újabb boltok megnyitásához vezetett, elsősorban a plázákban, s így még nagyobb lett a könyvesbolti eladóterület; megerősödtek az alternatív értékesítési csatornák, pl. az internetes kereskedelem stb., amely érzékenyen érintette a hagyományos könyvesboltokat; a kiadók életében viszont pozitívumként kell említeni a kedvező áfapozíciót, illetve a kulturális járulék megszűnését.

Az elmúlt években több kedvezőtlen hatás érte a könyvkiadókat: a tiszta bizományosi rendszer mellett a hosszú határidejű és késedelmes fi zetések; a lassuló forgási sebesség miatt a növekvő készletek finanszírozása; a koncentrált könyvkereskedelem, az egyoldalúan romló tárgyalási pozíciók és a magas kereskedelmi árrések; a példányszám- és a forgalomcsökkenés mellett a könyvtámogatások csökkenése.

A könyvkiadók és -kereskedők közös gondjai közé sorolhatjuk a felhalmozódott készletek miatti rendkívüli árengedményes akciókat, amelyek előbb-utóbb a könyvnek mint tartós értékkel bíró terméknek az elértéktelenedéséhez vezetnek; továbbá a könyves szubkultúra megerősödését.

Mi várható az elkövetkező időszakban? Prognózisaink szerint nagy likviditási problémák a könyvkiadóknál (növekvő csődök, radikálisan csökkenő cégértékek); finanszírozási oldalról kiszámíthatatlan valutaárfolyam és az ebből adódó veszteségek, nehezedő hitelhez jutási feltételek; könyvesboltok bezárása; a digitális világ térhódításával a nyomtatott könyvek forgalmának csökkenése; a könyvszakma strukturális átrendeződése, a piaci koncentráció erősödése kiadói és terjesztői oldalon egyaránt; a szakmán belüli foglalkoztatottság csökkenése; a kulturális politika kiszámíthatatlansága; a kereslet stagnálása, illetve csökkenése.

Az öt év után kezdődő Márai-programnak egyértelműen kedvező hatása lesz a könyvtári, illetve a kiadói világra, de a súlyos problémáknak csupán csak egy részét tudja majd enyhíteni.

Mit tegyünk, mit tehetünk? Szerintünk emelni kell a szolgáltatások és az oktatás színvonalát; határozott jogi lépéseket kell tenni az illegális fénymásolások és szkennelések, valamint letöltések ellen; fokozni kell a lobbizást a pályázati lehetőségek bővítéséért; meg kell szervezni a folyamatos terjesztői-kiadói információcserét a túltermelés elkerülése végett; össze kell állítani és be kell tartatni a konszenzussal elfogadott új etikai kódexet; aktív olvasási kampányokat kell szervezni; kiadói önkorlátozást kell bevezetni a címszámot és példányszámot illetően; differenciált árréseket kell alkalmazni, és korlátozni kell a határozatlan idejű és mértékű árleszállításokat; maximalizálni szükséges a kereskedők részéről alkalmazott fizetési határidők 30 napban történő alkalmazását, és teljes körűen érvényesíteni kell a késedelmes fizetések törvényben megfogalmazott szankcióit.

Vitathatatlan, hogy a szakmai belső problémák is hozzájárultak a folyamatosan romló tendenciák felerősödéséhez. Ám az önkritika ellenére sem tekinthetünk el az állami, társadalmi felelősségről, amelynek a magyar nyelv és kultúra minden területén egyértelműen meg kellene nyilvánulnia. Riasztó és elutasítandó gondolat lenne, ha az állam közvetlen szerepvállalását kérnénk vagy vizionálnánk, de tény, hogy segítő, támogató részvétele nélkülözhetetlen.

A Márai-program és a jelenleg alkalmazott könyvtámogatási rendszerek együttvéve sem érik el egy kilométernyi autópálya építési költségét. Megdöbbentő! Ha elfogadjuk, hogy a sport kiemelt nemzeti kérdés, akkor mi lesz a nemzeti identitásunk egyik alapját képező magyar nyelv és kultúra védelmével?

Egy labdarúgó-stadion építésére közel tízszer annyit áldoznak, mint a magyar könyvkultúra egyévi állami támogatására? Örömmel értesültünk arról, hogy 50 ezer forint értékhatárig adómentesen adható belépő a sporteseményekre. Javasoljuk, hogy e nemes gesztust terjesszék ki a könyvtárhasználati díjakra, esetleg a magyar nyelvű könyvek vásárlására is.

Érezzük saját felelősségünket is, de a retorikán túl a döntéshozók felelőssége megkerülhetetlen, hogy globalizálódó világunkban kultúránk és nyelvünk elszegényesedését, elsorvadását megakadályozzuk.

A felhalmozódott készletek miatti rendkívüli árengedményes akciók előbb-utóbb a könyvnek mint tartós értékkel bíró terméknek az elértéktelenedéséhez vezetnek.
A felhalmozódott készletek miatti rendkívüli árengedményes akciók előbb-utóbb a könyvnek mint tartós értékkel bíró terméknek az elértéktelenedéséhez vezetnek.
Top cikkek
Érdemes elolvasni
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.