Avatarterápia
A csak az interneten létező virtuális világok globálisan nagy népszerűségnek örvendenek. A 2003-ban elsőként létrehozott Second Life pl. közel 20 millió játékossal büszkélkedhet. Célja nem különféle szörnyek legyőzése, hanem a szocializáció, a valódi élet virtuális megvalósítása. A játékosok uralni képesek az általuk létrehozott környezetet, és e lehetőség óhatatlanul magával hozta a pszichoterápia egy új ágát. Itt azonban nem a terapeuta és a páciens találkozik személyesen, hanem „csak” avatarjaik. Egyesek szerint az új terápiában egyedülálló lehetőségek rejlenek, mások szerint a sok hátrány óvatosságra int. Ennek járt utána nemrégiben a New Scientist magazin.
Az amerikai Dick Dillon virtuális és valódi pszichoterapeuta. Kellő mennyiségű „csetelés” vagy üzenetváltás után, ha elérkezettnek látja az időt elviszi páciensét pl. egy traumatikus élmény virtuális helyszínére. Az avatar páciens pl. virtuális autóba ül, és zuhogó esőben újra olyan kanyargós úton vezet, mint amikor igazi balesetét átélte. A kritikus útszakaszhoz közeledve e világi teste nagyon is e világi módon reagál: egyre idegesebb lesz, légzése, pulzusa szaporábbá válik. A pszichoterapeuta megfelelő szakmai támogatást adva végigvezeti az eseményen. Ha az illető reakciója túl erős, avatarját egy szempillantás alatt „visszaemeli” virtuális rendelőjébe.
Dillon szerint a kezelés során a terapeuta valós idejű viszszacsatolást ad, és valódinak tűnő tapasztalatot biztosít, miközben minden a szimuláció biztonságos, képzelt világában zajlik. Az érzelmek azonban igaziak. Ahogy a hatás és az eredmény is az.
Amikor agyunk egy 3D-s képet lát, azt a látókéregben 2D-s képpé alakítja. A Virtual Human Interaction Lab vezetője, Jeremy Bailenson szerint talán ezért képes egy virtuális látvány is erős pszichés reakciót kiváltani.
Az avatarterápiát elsőként a szociális szorongásos betegségek kezelésében próbálták ki. A páciensek egyre pozitívabban értékelték a kezelést, bár a terapeuták és a páciensek között is sokakat zavart, hogy nem láthatták a másik fél arcát, és persze technikai nehézségek is adódtak.
Az avatarterápia már fóbiáso kon is segített. A hagyományos kezelések során a pácienst fokozatosan engedik össze félelme tárgyával, ez azonban néha meglehetősen nehéz feladat. Egy avatar terapeuta bemutathatja a fóbia tárgyát, miközben a folyamatot teljesen az ellenőrzése alatt tarja. A páciens reakciójának hevességétől függően továbbmegy vagy fékezi az eseményeket.
A virtuális rendelőkben a depressziót és a szorongást is lehet kezelni, de az avatarterápia hasznosnak bizonyult már traumás agysérülés és skizofrénia esetében is. Az eddig megjelent tanulmányok szerint a hagyományos terápiákéhoz hasonló sikereket lehet ily módon elérni; Dillonék hamarosan megjelenő tudományos közleménye arról számol be, hogy kábítószeresek és alkoholisták esetében is hatékony lehetőség.
A személyes kapcsolatot nélkülöző avatarterápiának is vannak azonban hátrányai. Az igazi páciensekkel dolgozó igazi terapeuta nagyobb erkölcsi felelősséget érez páciense iránt, és jobban törődik vele – állítja egy angol pszichoterapeuta. Óriási hátránynak tartják a testbeszéd kiesését is. Dillon szerint azonban a virtuális világ játékosai számára ez nem akkora gond. Az avatar terapeuták úgy vélik, amit elveszítenek a testbeszéd hiánya miatt, azt megnyerik a tudatos gondolkodás, és az avatar biztosította személytelenségből adódó fesztelenebb közlékenységgel.
További veszély, hogy nem tudhatjuk, vajon a virtuális pszichoterapeuta tényleg szakember-e. Erre bizonyos szakmai feltételeknek való megfelelés bevezetését tervezik pl. a Second Life-nál.Miután pedig a titoktartás elsődleges szempont, lényeges, hogy a terapeuta-páciens találkozók digitálisan biztonságos „helyszínen” történjenek meg.
Az avatarterápia nem való minden terapeutának vagy páciensnek. Ráadásul a személyes találkozás hiánya miatt csak „kis kockázatú” pácienst szabad elvállalni, aki, ha kritikus helyzetbe kerül, igénybe veszi a helyi, e világi sürgősségi ellátás szolgálatait.
Minden hiányosság és felmerülő probléma ellenére az avatarterápia egyre több hívet szerez. Bár hivatalos adatok nincsenek, egyre több terapeuta bukkan fel a különböző virtuális világokban. Egyre több szakcikk jelenik meg, és ilyen témájú fejezet lát napvilágot a mentális egészséggel foglalkozó szakkönyvekben is. A még gyerekcipőben járó tudományterületen ugyan rengeteg a buktató, az új terápiás forma mégis nagy lehetőségek elé néz. Virtuálisan pedig már mindenképpen létezik.
