A kidugító
– Dolgozunk szenteste, húsvétkor, szilveszterkor is, de nem a végtelenségig. Szenteste például este 6 óráig, szilveszterkor 8-9 óráig – odáig általában eldugul, ami el akar dugulni – mondja az ötvenes éveiben járó férfi , aki 1983-ban lett „takarító kisiparos”. A rendszerváltozáskor kezdett duguláselhárítással, csőhálózattisztítással foglalkozni. Azóta folyamatosan rendelkezésre áll. Úgy hirdeti szolgáltatását: a kidugító.
Gyermekkorában az ember általában nem arról ábrándozik, hogy duguláselhárító lesz. A hajlamok és a véletlenek egyformán befolyásolják, hogyan alakul az ember élete. Szász Péter alapszakmája lakatos, de van gépésztechnikusi, hegesztői, hivatásos sofőri végzettsége is. Már 1972-ben, sorkatona korában, amikor gépkarbantartóként szolgált, duguláskor őt küldték, hogy segítsen a polgári alkalmazottaknak. Miután leszerelt, a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttáru-gyárban lett energetikai karbantartó. Gyakran volt csőtörés, dugulás; cérna, ruhanemű került a szennyvízrendszerbe. Több alkalommal Szász Péternek szólt a főnök, mert tudta, hogy ő meg tudja oldani a problémát. A nyolcvanas években Budapesten járt vendégségben a keresztszüleinél. Mesélték neki, hogy 6-7 ezer forintért tisztította ki az eldugult rendszert egy helybeli szaktárs. Egyhavi, igen jó fizetés volt akkor ennyi pénz, mégsem sajnálták tőle, mert máskülönben falat kellett volna bontani. Innen jött az ötlet, hogy talán Hódmezővásárhelyen és Szegeden is lehetne ezt jó pénzért csinálni.
A kilencvenes években még kevés ház volt bekötve a szennyvízhálózatba – akkor rendszerint a derítőhöz vezető főcső dugult el. Mióta kiépült a hálózat, inkább a konyha, fürdőszoba környékén gyakori a dugulás. Szász Péternek a legtöbb munkája abból adódik, hogy nem szakszerűen építették meg a házakat.
– Az épületgépész megtervez egy rendszert, de aztán például a kőműves elfelejt lyukat hagyni a szennyvízcsőnek az alapozáson – magyarázza Szász Péter. – Jön a vízvezeték-szerelő, nem ott vés lyukat a betonon, ahová tervezték, hanem másutt, ahol vékonyabb a fal. Pár méterrel hoszszabb csövet tesz bele, de így már nem lejt eléggé a vezeték, esetleg több lesz benne az éles kanyar. Mindegyik egy lehetséges hibaforrás – ám ez csak a használat során derül ki. Régebben alacsony volt a vízdíj, bő vízre tervezték a rendszereket. Megdrágult a víz, próbálnak takarékoskodni az emberek – de ha nincs elég erős áramlás, nem viszi el a szennyeződést. Az is gyakori oka a dugulásnak, ha a kedves lakó olyasmit dobál a vécébe, amit lusta elvinni a szemetesig.
– Minden hibát el tud hárítani? – kérdem tőle.
– Kétszázból egyet, ha nem – válaszolja. – Az is inkább abból adódik, hogy egy nehéz teherautó megtapossa a bejárót, és összelapítja a csövet. De olyankor is meg tudjuk mondani, hol kell bontani.
Szász Péternek kevés, de hatékony eszköze van: az amerikai technológia alapján készített német csőgörény és a magas nyomású mosó, meg néhány speciális pumpa, kisebb kéziszerszám. Köztük olyan is, amelyet ő maga fejlesztett ki.
– Az melyik?
– Nem mondom meg. Arra való, hogy a vízkövet leszedjem vele a nehezen megközelíthető helyekről. Ha más szakember meglátná, azt mondaná: hú, hát ez nekem is eszembe juthatott volna!
Szász Péter minden munkájára garanciát vállal. Néha olyankor is elvégzik a garanciális javítást, ha az eredeti munkát nem is ők csinálták. Amikor a kuncsaft hálálkodik, a „kidugító” finoman megjegyzi: legközelebb elsőre is bennünket tessék hívni!
Az emberek sokfélék. Van, aki fölényes, türelmetlen: úgy viselkedik, mintha nekik kötelességük lenne mindent abbahagyva azonnal rohanni. Más meg akkor is tétova, ha tényleg nagy a gond.
– Egyszer éjféltájban fölhívott egy szőregi vendéglátóhely tulajdonosa – meséli Szász Péter. – Mondta, hogy dugulás van, nem mennék-e ki megjavítani. Azt feleltem, már nagyon késő van, majd kimegyek másnap reggel. Fél óra múlva megint csörgött a telefon: próbált más szolgáltatót hívni, de már a telefont sem vették föl. Nem mennék-e ki mégis: négyszáz személyes lakodalom van, és a vendégek nem tudják használni a vécét. Ó, barátom, hát mért nem ezzel kezdte? Kimentünk, és megoldottuk. A duguláselhárítás legalább kétemberes munka. Az egyik kint – ő végzi a piszkos részét. A másik bent – figyel, vizet enged, visszajelez. Így csak minimális kosz, felfordulás keletkezik. Fia, veje, unokaöcscse segít Szász Péternek.
– Azért ez mégsem túl kellemes munka – jegyzem meg.
– Vannak kellemetlen oldalai – ismeri el Szász. – De vannak kellemes oldalai is: például nem kell cipekedni.
– A fiát, vejét mi készteti, hogy önnel dolgozzanak?
– A munkanélküliség. A vejem asztalos, a fiamnak többféle szakmája is van, de tartós állást még nem talált.
Végezetül megkérdem, meddig szándékozik ezt csinálni. Szász Péter azt feleli: ameddig erővel, egészséggel bírja. Egy volt tanára 93 évesen hunyt el, 92 évesen még dolgozott.
– Nagyon szerettem Cousteau kapitányt. Kilencvennégy évesen halt meg, előtte egy-két évvel még búvárkodott. Boldog lennék, ha legalább 80 éves koromig csinálhatnám. Már csak ritkán nyúlnék a csőgörényhez, de ott lennék, és irányítgatnám a gyerekeimet.
