A márciusi donorkonferencián felajánlott 5,3 milliárd dollár segélyből nyár közepéig – az ENSZ jelentése szerint – csak 506 millió dollár érkezett négy országtól, Ausztráliától, Brazíliá tól, Észtországtól és Norvégiától.

Mi magyarok nem ígértünk dollármilliókat, de segítettünk. A földrengés sújtotta szigetország lakói számára pénz gyűlt, orvosi eszközök, sátrak, takarók jutottak el. Haiti fővárosában, Port­au­Prince­ ben százötven férőhelyesre tervezett árvaház is épül a Magyar Baptista Szeretetszolgálat segítségével, az intézményben iskola is működik majd, ahol szakmát is tanulhatnak a környékbeli gyerekek. A szolgálat augusztusban az évszázad legpusztítóbb árvize által sújtott Pakisztánban dolgo­zott. A magyar szakemberek az orvosi segítség és egymillió forint gyorssegély mellett víztisztító tablettákat és gyógyszereket vittek.

A segítség olykor nem ér célba, vagy nem úgy, ahogy azt az adományozók szeretnék. Erre példa a 2004. decemberi cunami, amely Srí Lankára is lecsapott. Évekkel később munkatársunk helyszíni riportban számolt be Srí Lanka­i tapasztalatairól. Többek között azt kérdezte, hogy miért hever romokban a Srí Lankán 2006­ban ünnepélyesen megnyitott magyar falu? Miért kellett egy „új” közösségi házat máris fölújítania a vöröskeresztnek? Miért panaszkodnak az ökumenikus segélyszervezet által fölújított házakban lakók, hogy elfogyott a segélypénz?

A szigetországban több mint egymilliárd forintnyi magyar segélyt költöttek el a segélyszervezetek. Mint az utóvizsgálatokból kiderült, a legtöbb esetben a segélyeket valóban a rászorultak kapták. A pénzfelhasználás ellenőrzésén, a fejlesztések menet közbeni és utólagos monitoringján azonban láthatóan lehetne még javítani – nemcsak a civil adományokból finanszírozott, hanem az állami segélyprogramok esetében is.

Földrengés után Haitin