Fordul gyógyszerészhez, családi orvoshoz. A patikákban rengeteg – recept nélkül is kapható – csillapító, krém, gél közül kiválasztja azt, amit leginkább ajánlanak számára. Jobb esetben még tanácsot is kap: szedjen kalciumot. A háziorvos javasol újabb gyógyszereket, felír D-vitamint. Ha ezek sem használnak, beutalja szakrendelésre: ortopédiára, reumatológiára, esetleg neurológiára. A szakorvos röntgent csináltat. Ha nagyon rossz képet mutat a lelet, továbbküldi a beteget osteoporosis- (csontritkulásos) vizsgálatra, esetleg MR- (mágneses rezonanciális) felvételre. Az eredménytől függően további szakrendelő kbe utalja a beteget. Megkezdődik a fájdalomkálvária.

Nagyon kevesen tudják, hogy az embernél a csontnövekedés általában 20 éves korra lezárul, s akár a 30-as évektől megkezdődik a csontok degenerálódása is. Hogy ez pontosan milyen arányban hat a szervezetre, az számos tényező függvénye. Erősen befolyásolja az életmód, az étrendtől az egészséges mozgáson át a szabad levegő belélegzéséig. A szervezet mozgáspontjainak krónikus fájdalma tehát nem kizárólag az időskor betegsége, bár kétségtelen, hogy 50 év felett, az ezüstkornak nevezett nemzedéknél a leggyakoribb. Mint minden más betegség esetében (például a daganatoknál) a korai felismerés elősegítheti a gyógyulást, megelőzheti a súlyosabb kór kialakulását. De reumatológiai-ortopédiai betegek esetében szűrővizsgálatokra ma Magyarországon alig van esély.

A néma járvány

A csontritkulás és az ízületi kopás (arthrosis) tünetei a legkönnyebben felismerhető k, már egy egyszerű röntgenfelvétel is kimutatja. Az viszont már kérdéses, hogy a röntgen alapján a szakorvos milyen további lépéseket javasol. A „néma járványnak” nevezett csontritkulás nem jár fájdalommal, így sokszor csak évek múlva, a törékennyé, porózussá vált csontok törése jelzi a kór meglétét. A Szonda Ipsos 2007-ben elvégzett felmérése szerint ma Magyarországon 600 ezer nő és 300 ezer férfi szenved ebben a betegségben. De ez a felmérés csak a regisztrált – tehát a szűrővizsgálaton már átesett – esetek számát mutatja, a valóságban ennél nagyságrendekkel több lehet a veszélyeztetett betegek száma.

Osteoporosisvizsgálatot viszont egy 2007-es miniszteri rendelet szerint évente csak egyszer, egyetlen ponton végeztethet el a szakorvos az egészségbiztosító számlájára. Annak ellenére, hogy a kórházak vizsgálóberendezései rendszerint nincsenek kihasználva, az állami egészségügy azt sem engedélyezi, hogy a beteg maga térítse meg egy több pontra kiterjedő és gyakoribb vizsgálat költségét. Holott az állami intézményekben a számla nem borsos (egy rendelkezésünkre álló számla szerint 2008 márciusában például alkalmanként 2686 forint volt).

De lépjünk tovább. A gerincmeszesedés (a csigolyaízületek nem gyulladásos eredetű , merevséggel járó megbetegedése) leginkább az úgynevezett MR-vizsgálattal mutatható ki. Ezt a vizsgálatot kizárólag szakorvos rendelheti el, a várakozási idő – ha az egészségbiztosító téríti – minimálisan három hónap. A néma járvánnyal szemben a beteg itt már erős fájdalmakról panaszkodik, a több hónapos várakozás tehát jelentős szenvedéssel jár és elodázza a krónikus fájdalom kezelését, a különböző beavatkozások megkezdését.

Pénz beszél?

Az elkerülhetetlen vizsgálatok elvégzésére viszont már bőséges lehetőség kínálkozik a beteg anyagi kondíciójától függő en. Az MR-vizsgálat ára 25 és 40 ezer forint között van, attól függően, hogy melyik magán-„fájdalomklinika” szolgáltatását kívánja igénybe venni a páciens. Orvosai vagy ismerősei, barátai ajánlása alapján bőséges választék áll rendelkezésére, de akár az interneten is számos kínálat alapján dönthet.

A fájdalomcsillapítás kezelési javaslatai ugyancsak számtalanok. Lehet úgynevezett „klasszikus” beavatkozást kérni az infúziós, intravénás gyógyszerezéstől (öt alkalomra alig 25–35 ezer forint), a gyöki kisízületi blokádig (az egyszeri kezelés 38–58 ezer forint között), az epidurális szakrális injekcióig (48 és 68 ezer forint). Az ár a különböző kft.-k, alapítványi klinikák, fájdalomambulációs központok ajánlatai között szóródik. Ha ezek a terápiák nem használnak, jöhet a műtéti beavatkozás, ugyancsak széles választékban. Lehetséges mágneses stimulációhoz szükséges neuropacemaker beépítése alig egyórás műtéttel, és mindössze egynapos kórházi kezelést igényel. Szóba jöhet morfiumot adagoló kanül beépítése, és ha ez sem hatásos, következhet a leginkább terhelt 3., 4., 5. gerinccsigolyát megerősítő lemezek-csavarok beépítése. Ez még mindig kis műtétnek számít.

A nagyobb, 4-5 órás, a gerinc egészét merevítő lapkák beépítése a következő stádium. A műtétek természetesen kockázattal járnak, a beteget előre figyelmeztetik, lehetséges, hogy csak tolószékben, élete végéig megbénulva hagyja majd el az intézményt. A gerincstabilizációs műtét várakozási ideje – ha állami egészségbiztosítás fedezi a költségeket – átlagban két év. A szolgáltató jellegű magánklinikákon egy-két hónap. A díjazás itt is változó, a teljes gerincstabilizációra nincs megbízható adatunk, de például egy térdízületi endoprotézis beültetésének műtéti ára 1–1,5 millió forint között van, megint csak klinikától függően. Hadd tegyük hozzá, ezek az öszszegek csupán a szolgáltató számára számlán befizetett térítések, hogy a gyó gyult beteg mekkora paraszolvenciával hálálja meg orvosának a közremű ködést, arról nem szól a fáma.

Kivételes fordulatok

A fájdalomkálváriának nagyon ritka esetekben lehetnek kivételesen szerencsés fordulatai is. Az Uzsoki Kórház ortopéd-traumatológiaiosztályának vezető fő orvosa, Hangody László professzor, egyetemi tanár – annak ellenére, hogy a közhit szerint a sebészek mindig a késben látják az üdvözítő megoldást – csak a legvégső esetben „vág”. Még akkor sem operál, ha a betegnek az első röntgenfelvételek alapján szakorvosok már megmondták: elkerülhetetlen a mű tét, a kopott csontokat öszszekötő lágy szövetek annyira elvékonyodtak, hogy a csontok összeérnek, „csiszolják” egymást, ami állandó, erős fájdalmat vált ki. Hangody László más véleményen van. A térdsebészet nemzetközi tekintélyű professzora, aki csapatával a porcsejtátültetés világszabadalmát kidolgozta, megpróbál a lehető legklasszikusabb módszerekkel is segíteni a krónikus fájdalommal küszködő betegen. Például a térdízületbe beadott diprophos-lidocain injekcióval, ill. porctámogató injekciókkal évekre megoldható a probléma. Az Uzsoki Kórházba családi orvos beutalójával, térítésmentesen juthatnak be a betegek – előzetes telefonegyeztetés alapján –, rövid várakozási idő után a traumatológiai ambulanciára.

Ilyen egyszerű lenne? Dr. Embey-Isztin Dezső aneszteziológus, címzetes egyetemi docens, a Kékgolyó utcai Fájdalomcsillapítás ambulancia főorvosa, a Nemzetközi Fájdalom Társaság, az 1993-ban alapított Európai Fájdalom Társaság tagja, az 1996-ban Magyarországon létrehozott Fájdalom Társaság alapítója, első és örökös tiszteletbeli elnöke a 80-as évek eleje óta próbálja Magyarországon meghonosítani a krónikusfájdalom-terápia komplex rendszerét. Fiatal orvosként, 1980-ban ösztöndíjjal dolgozott a strasbourgi egyetemen, ahol megismerte és elsajátította a korszerű fájdalomcsillapítás technikáját, amelyet azóta ő is továbbfejlesztett. Bár az elmúlt években mintegy 60 magyar szakorvos járt Embey-Isztin Dezső fájdalomambulanciáján, a professzor fáradhatatlanul tart előadásokat, tréningeket kórházakban és egyetemeken, mai napig ez az egyetlen hely, ahol az idegi blokádtechnika teljes skáláját a gyakorlatban alkalmazzák. Térítésmentesen, az ország valamenynyi régiójából fogadva a betegeket.

Sem a kórházaknak, sem a fájdalomterápiát gyakorló neves orvosoknak, sebészeknek nem érdeke, hogy a viszonylag kis felszereltséget igénylő, nem drága technikákat bevető , gyors segítséget nyújtó ambuláns módszert elterjesszék. Vagy hogy a fájdalomorvoslást önálló szakágként oktassák és elismerjék – más európai országok modelljét követve – Magyarországon is.