– Kihalt szakma az, amelynek már nincsenek aktív művelői, kihaló pedig az, ahol az aktív művelők száma folyamatosan csökken – mondta Vanicsek Mária szociológus. Lassan eltűnhet egy foglalkozás, mert az előállított termékei, szolgáltatásai iránt egyre kisebb a kereslet, vagy mert az igényt más módon is képes kielégíteni a gazdaság, mondjuk tömegtermelés formájában, de azért is megszűnhet létezni, mert egyszerűen képtelen eltartani a művelőit.

Két évvel ezelőtt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara indított egy kutatást, amely a mikro- és kisvállalkozások képzésének megújítását célozta, különös tekintettel a kis létszámú és kihaló kézműves szakmákra. A kutatás során megkérdezték a szakmai szervezetek szakértőit és a szakképző intézményeket, kérdőíves felmérést végeztek a kézművesszakmákat reprezentáló mesterek és vállalatok körében. A válaszok alapján három típusát különböztették meg a kihalófélben lévő kézművesszakmáknak. A vizsgált szakmák egy része a technikai innováció következtében halt ki, hiszen gépek vették át az emberek feladatait, de megszűnésük a fejlődés szerves része: a szemfelszedő, kesztyűkészítő, üst- és edényfoltozó mesteremberek a modernizáció áldozatai. Az örökségvédelmet igénylő szakmák hungarikumok, így példáulaharangöntő-mesterség is a nemzeti kultúrkincs része: esetükben többnyire nincs már kereslet az előállított termékre, de meg kell őrizni a szakma történetét, mesterfogásait az utókor számára. Az örökségvédelmi mesterségeknél a legfontosabb a szakmai szabályok dokumentálása, illetve a műhelyek fenntartása múzeumokhoz rendelten. A piaci eszközökkel támogatandó foglalkozások olyan kézművesszakmák, amelyekre a nagyüzemi tömegtermelés mellett is van igény, de segíteni kell a kereslet és a kínálat egymásra találását: idesorolható többek között az úriszabó, a cserépkályha-készítő, a bádogos vagy a hangszerkészítő. – A kerselet és a kínálat összehangolásához újszerű marketing-eszközökre és az internet használatára van szükség, de a szakma kiváló mesterei ehhez általában nem értenek. Ezeket vagy meg kellene tanítani nekik, vagy el kellene végezni helyettük, például a szakmai érdekvédelmi szervezeteknek – mondta Vanicsek Mária.

– A gazdaság és a társadalom mozgása szabja meg egyes szakmák elhalását és ezzel párhuzamosan újak kialakulását, avagy azonos név megtartása mellett a tartalmának átalakulását – emeli ki Borbély-Pecze Tibor munka- és pályaválasztási tanácsadó, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal munkatársa.

A technológiai fejlődés eredményeként a titkárnői foglalkozás tartalma például teljesen átalakult: még a 90-es évek elején is meghatározó volt, hogy egy titkárnő tudjon gyors- és gépírni, ma ez a PC-k térnyerése miatt nem szempont, helyére a felhasználói informatikai készségek léptek. Más foglalkozásokban az eszközhasználat alakult át drasztikusan: a vízvezeték-szerelőt ma már csak a fűtésszerelővel együtt képezik, s rézcsövek helyett, jellemzően műanyag csöveket használnak, amelyekmegmunkálásáhozmás szaktudásra és eszközismeretre van szükség.

– Fontos különbséget tenni a szakképzés, illetve az ott szerzett végzettség és a munkakör között, mert a munkaadók munkakörökre keresnek munkaerőt, de ez sok esetben nem azonos a szakmai végzettséggel: értékesítési ügyintéző például szinte bárki lehet, személyi asszisztensnek kiválóan megfelel egy humán területen végzett alapszakos, főként, ha nyelvet is beszél – mondja Borbély-Pecze Tibor. – Egyre kevesebb olyan munkakör van, amelyek mögött egyértelmű a végzettség. Viszont a szolgáltató szektor foglalkoztatási szerepének növekedésével a végzettségek szerepe is csökken. Ebben az összefüggésben a veszélyeztetett szakma megnevezésnek sincsen tartalma, a kérdés sokkal inkább úgy tehető fel, hogy a munkaadóknak milyen igényei merülnek fel és ezeket ki tudják-e elégíteni a munkaerőpiacról. Nem véletlen, hogy a felnőttkori tudás beszámítása kiemelt kérdéssé vált a munkaerőpiacon. Gazdasági és társadalompolitikai kérdés, hogy a lakosság megfelelő módon tudja követni a változásokat és reagálni tudjon rájuk. Ezt csak egy jól működő, államilag felügyelt életút-támogató pályaorientációs rendszer képes biztosítani.

A kihalás legfőbb mutatója az, hogy nem folyik képzés az adott szakmában. Ma a 221 kézműves szakmából 47 ilyen van.

Gombos Miklós harangöntő őrbottyáni műhelye az ország utolsó működő öntödéje