– Mennyit számít a sportolómúlt a színészjelenben?

– Nagyon sokat ér az a fegyelem, amire a karate rászoktatott, de ez valószínűleg az összes sportágra áll. A sportolók munkaetikája rendíthetetlen, és most is az a szent meggyőződésem, hogy csak kemény munkával lehet előrejutni. Nem hallottam még olyanról, aki este lefeküdt és reggel arra ébredt, hogy elérte élete célját. A sportolómúltamnak köszönhetem azt is, hogy remekül viselem a rivalizálást, hiszen ebben töltöttem az életemet, mióta az eszemet tudom, és erre a képességemre itt Hollywoodban nagyon nagy szükségem van.

– Nem hiányzik a sportversenyekkel járó izgalom?

– Nem annyira, mint a hétvégi focimeccsek. Meg az, hogy évekig jártam a világot egyik karatebajnokságról a másikra, és mindig elkísért anyu vagy apu.

– Meg se fordult a fejében, hogy más is megkaphatta volna Jacob szerepét az Alkonyat-sorozatban?

– Nem tudom, hány korombelit néztek meg, mert ezt nem szokták nagydobra verni, mint ahogyan azt sem, hogy mikor és miért írnak le valakit. Tudomásul kell venni, hogy holnap itt lehet a vége. Én csak azt tudom, hogy nagyon akartam ezt a szerepet, éreztem, hogy összeklappolok a rendezővel (Catherine Hardwicke – a szerk.) és Kristen Stewarttal, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora siker lesz a sorozat.

– Most testőrökkel jár. Nem zavarja?

– Nem zavar és nem érdekel. Akikre tartozik, úgy ítélték meg, hogy szükségem van rá.

– Kevés 18 éves mondhatja magáról, hogy világhírű és multimilliomos. De ez legalább akkora teher, amekkora öröm.

– Azzal ellensúlyozom, hogy azt csinálom, amit szeretek. Az elmúlt két év életem legjobb időszaka volt, és olyan, mintha két teljesen különböző világban élnék. A testőrök, a fotósok, a felhajtás ehhez a világhoz tartozik, a családom, a hétköznapjaim, a normális életrendem meg ahhoz a másikhoz. Nem tudnék meglenni egyik nélkül sem, mert ez tartja fenn az egyensúlyt.

– Azért csak szokatlan, hogy ekkora a felhajtás?

– Nem a felhajtás szokatlan, hanem a siker. Egyikünk se számított rá, hogy ekkorát durran ez a sorozat. Mindhárman – Robert, Kristen meg én – azzal vágtunk bele, hogy itt egy film, amit szívvel-lélekkel csinálunk, aztán lesz, ami lesz. Még az is belefért volna, hogy ember nincs, aki megnézi. Aztán kiderült, hogy nemcsak népszerű, hanem egyenesen tömeghisztériát váltott ki. Nehéz megemészteni, de sokat segít, hogy mi már az elején nagyon összerázódtunk, abszolút őszinték vagyunk egymással, ha bármi gubanc van, azonnal megbeszéljük, és emiatt sokkal könnyebben megy a forgatás.

– Nem sajnálja, hogy lényegében teljesen kimaradt a gyerekkora, most meg már nincs lehetősége hétköznapi életet élni?

– Nem öröm arra ébredni, hogy 12 fotós ólálkodik a ház körül és azonnal elkezdenek kattogtatni, ahogy beülök a kocsiba, amire ráragadnak. De inkább az érem jó oldalát nézem, és tudomásul veszem, hogy ez ezzel jár. Ki kell okoskodni, hová, mikor mehetek el zavartalanul vacsorázni, de annyira nem hagyom befolyásolni magam, hogy emiatt tönkretegyem az életemet.

– Mi az, ami legjobban hiányzik és amit nem engedhet meg magának?

– A vidámpark. Az idejére nem emlékszem, mikor voltam utoljára Disneylandben, pedig egy kis hullámvasútra nagyon fáj a fogam.

– Az életkorához képest meghökkentően fegyelmezett és tudatos, de azért csak kell hallgatnia bizonyos tanácsadókra, akik a karrierjét egyengetik. Kik ezek?

– Semmilyen tanácsot nem utasítok vissza, mert az a véleményem, hogy jó pap holtig tanul. S mivel ettől remélhetőleg még messze vagyok, a maga véleményét is örömmel meghallgatom és megszívlelem. Próbálom magam sok okos emberrel körülvenni. Egyrészt ott vannak a szüleim meg a barátaim, másrészt meg az ügynököm, a menedzserem és a sajtósom. Ez a szűk kör, mert mint mondtam, minden tanácsra nyitott vagyok.

– Momentán az Abduction című filmet forgatja, aztán kezd egy akciót, utána folytatja az Alkonyat két befejező részét. Automatikusan elvállalja azt, amit felkínálnak, vagy terv szerint válogat?

– Hál’ istennek sokféle szerepajánlatot kapok és minden könyvet elolvasok. Még azt is, amit a második oldalnál lecsapnék, mert el se hinné, hogy mennyi szemét van. Határozott elképzelésem nincs, csak körvonalazni tudom, hogy a lehető legszélesebb skálán ki akarom próbálni magam, aztán majd meglátjuk, hol kötök ki.

– A Napfogyatkozás/Alkonyat központi témája a házasság, amitől még nyilván fényévek választják el, de attól nem, hogy fantáziáljon az igaziról.

– Lojalitás. Ez a legfontosabb, amit egy lánytól el lehet várni. Persze legyen humora, lehessen vele jóízűt nevetni, mert ez az életben elengedhetetlen.

Hollywood, 2010. július