Ez a páncélosütközet a második világháború egyik legnagyobb páncélosütközete volt a magyar és német hadosztályok, valamint a Malinovszkij marsall által vezetett szovjet seregek, a 2. Ukrán Front egységei között. A hatalmas hortobágyi puszta kiváló adottságokkal bírt a gépesített csapatok felvonultatására. Magyar részről az I. Magyar Királyi Páncéloshadosztály – s azon belül a 16. Póthadosztály, azaz a rétsági harckocsizászlóalj – küzdött a csatában, amelynek időpontját illetően nincs egyetértés. Az ütközet egyes kutatások szerint 1944.

október 14-től 19-ig, más adatok szerint október 9-től október 20-ig tartott. A harcban – többek között – szovjet gyártmányú T34-es ésnémet Pz–IV típusú tankok vettek részt. A sokszoros túlerőben lévő szovjet – és a Malinovszkij oldalán harcoló román – csapatok felmorzsolták a német és magyar páncélosegységeket. Ez utóbbiak küzdelmét nehezítette, hogy a korábban ugyancsak a náci Németország szövetségeseként harcoló románok ugyanolyan típusú harckocsikkal harcoltak, mint a németek és a magyarok. Ez volt az oka annak, hogy – a csatában részt vett katonák visszaemlékezései szerint – többször előfordult: mivel a magyarok nem voltak biztosak benne, hogy a szemből érkező alakulat az ellenség kötelékeibe tartozik-e, meg kellett várniuk, hogy támad-e, s ez súlyos veszteségeket okozott.

Egyes kutatók szerint a hortobágyi tankcsatának döntő következménye volt Magyarország történelmére, hiszen ekkor ért meg Horthy Miklós kormányzóban a háborúból való kiugrási kísérlet szándéka. Horthy 1944. október 15-én tette közzé kiáltványát a háborúból való kilépésről – ám ekkor már késő volt...

Infó

Hol van?: A 33-as főközlekedési út mentén, Hortobágy községben.

Nyitva: Mindennap.

Árak: Belépőjegy nincs. Az emlékmű mellett a parkolás díjtalan.