A meggyilkolt vadak
után a szemben megmarad
a vér utáni vágy.
És nincsen igazi érv,
miért ne kívánd a vért
újra és tovább.
A folyton hallgatag,
figyeld meg, még vadabb
lesz, mint a hangos fegyveres.
Ölni se érdemes,
élni se érdemes,
amíg a nem földi rend
a földön nem jelent
himnuszt, ünnepet.
Máma, barátom, az erős a beteg.
S ha kénye-kedve van,
legalább nem boldogtalan:
kiéli.
A túl sok munkától kíméli
magát.
És közöttünk járnak az erős ostobák.
Kiknek szívében logikátlanul
hol a pusztítás, hol az építés az úr.
Beszélgetésre mindig kész szegény,
tőlük rettegek én,
hogy leszólítanak.

Jónás Tamás (1973) Aegon művészeti díjas. Legutóbbi könyve Önkéntes vak címmel 2008-ban jelent meg a Magvetőnél.