Az ablakon dobált ki mindent,
ami felesleges lett: tollat, zoknit,
cipőt, könyveket, a vacsora maradékát,
estére ellepte a gyepet és bokrokat,
egyszer még egy ing is lógott
egy faágon, mint kiüresedett
emberi test, különös gyümölcs,
átfújt rajta és lobogtatta a szél.
Feszületet szögelt az ágya fölé.
Egész nap körbe-körbe járt
az egyre üresebb lakásban,
mintha hosszú úton ballagna
saját gondolatainak labirintusában,
és keresne valamit, sok éve halott,
elfelejtett emberekkel vitatkozott.
Egy nap a küszöb fölött esett össze,
hogy egy magasabb küszöbön lépjen át.
A kertben találtuk meg a fogsorát.

Gerevich András (1976) Legutóbbi könyvét Férfiak címmel 2005-ben adta közre a Kalligramnál.