A nő stény szúnyog szag, szén-dioxid-kipárolgás, hő és mozgás alapján kiválasztja prédáját, vékony szájszervét a bőr alá döfi és már pumpálja is a vért – ha hagyjuk, degeszre szívja magát és azonnal továbbáll. Maga a vérszívás ártalmatlan és fájdalommentes, ami viszont a csípést kellemetlenné és alkalmasint veszélyessé teszi, az a szúró szájszervvel a sebbe juttatott nyál, ami antikoaguláns, vagyis vérhígító hatású, megakadályozza az alvadást. Immunrendszerünk észleli a befecskendezett idegen fehérjéket, és lokálisan létrejön az azonnali túlérzékenységi reakció ezek gyors eltakarítására. A hízósejtekből hisztamin szabadul fel, ami előkészíti a terepet az immunküzdelemre: kitágulnak az erek, vérbőség jön létre. A kitágult érfalon átdiffundál a folyadék, duzzanat keletkezik, a bőr idegvégző déseit mindez irritálja –ezt érzékeljük viszketésnek. A bőrpír tehát nem közvetlenül a szúnyognyál, hanem a szervezet által termelt hisztamin következménye.

Ellentétben a trópusokkal, a szúnyogcsípés a mi éghajlatunkon ritkán okoz fertő zéses betegséget, ezzel együtt érdemes odafigyelni kezelésére, kivált az erre érzékenyeknek. A csípés helyét soha ne vakarjuk, mert ezzel rosszabbodik a viszketés, az elvakart seb hámsérülésével pedig a fertőző dés veszélye. Gyógyhatású krém híján segít a szappanos vizes lemosás vagy időnkénti szappanos dörzsölés, de jót tesz az aloevera-gél vagy a kevés vízben pépessé oldott szódabikarbóna is. A szalmiákos stiftek és csípés utáni krémek kombinált hatóanyagai egyszerre fertőtlenítenek, csökkentik a duzzanatot, a viszketést és a fájdalmat, ezáltal hamarabb regenerálódik a szúrás helye, és nincs késztetésünk dörzsölni, vakarni. Aki fokozottan hisztaminérzékeny, komolyabb szúnyoginvázió esetén vigyen magával antihisztamintartalmú gyógyszert. És persze a legjobb védekezés a megelőzés: szúnyogriasztóval, füstölő vel, szúnyoghálóval és csapkodással.