Védelemre szoruló védőoltások
Az FDA-hoz (az Egyesült Államok Élelmiszer-, Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatalához) évente mintegy 12 000 ezer oltási szövődményről szóló bejelentés érkezik. A szám a 305 milliós lakossághoz viszonyítva nem túl magas, ugyanakkor maga az FDA is legalább 90 százalékosra becsüli a látenciát – vagyis csupán minden tizedik eset jut a hatóságok tudomására. Bár az USA-ban – a műhiba- és felelősségi perek országában – a hasonló ügyek dokumentálása a nemzetközi átlagnál vélhetően rigorózusabb, annyi mindenképpen kiderül a fenti adatokból, hogy az oltások szövődményei nem is annyira ritkák. A kérdés persze nem is ez – nincs olyan egészségügyi beavatkozás, amelynek ne lehetnének káros mellékhatásai –, hanem az hogy az esetleges negatív hatások hogyan aránylanak az oltással megelőzött probléma súlyosságához.
Magyarországon ilyen pontos (és nyilvános) adatbázis nem áll rendelkezésre a bejelentett szövődményekről, ugyanakkor az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatása szerint az „oltottsági arányhoz” képest a hatóságok tudomására jutó mellékhatások száma nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten alacsony (még olyan oltások esetében is, amelyek 100 százalékig azonosak a Nyugat-Európában használatosakkal – itt tehát arról is szó lehet, hogy az orvosok bejelentési gyakorlata, vagy a mellékhatások felismerése sem tökéletes). Ami viszont tény: a kötelező védőoltások és az azokkal megelőzhető betegségek tekintetében is jobban állunk a legtöbb EU-tagállamnál (és nemigen van még egy olyan területe a népegészségügynek, ahol ugyanezt el lehetne mondani). A kötelező védőoltások teljesítése például 99 százalék feletti, ezt a legtöbb, nálunk sokkal jobb egészségügyi mutatókkal rendelkező tagállam megirigyelhetné.
A nemzetközi statisztikákból egyértelműnek tűnik, hogy a világban a tiszta ivóvíz után a védőoltások alkalmazása volt a második legfontosabb tényező a gyermekhalálozás radikális visszaszorításában. A vakcináció – vagyis annak felfedezése, hogy az immunrendszer akkor is képes védettséget biztosítani az ismételt fertőzésekkel szemben, ha az egyén a fertőzést át sem vészeli – hatásait tekintve az orvostudomány legnagyobb találmányainak egyike (olyannyira, hogy például egy afrikai utazás előtt a kötelező védőoltások buzgó ellenzői is végigoltatják magukat a szükséges vakcinákkal). A világon évente még ma is 57 millió ember halálát okozzák oltásokkal elvileg megelőzhető fertőző betegségek (ami az összes halálozási ok egy negyede), elsősorban a fejlődő országokban. Bizonyos, korábban legyőzöttnek hitt fertőzések mostanában újra terjednek: a nagyvárosi életforma, a szegénységgel párosuló rossz higiénés és táplálkozási viszonyok és a megváltozott utazási szokások új kockázat-forrásokat jelentenek.
Magyarországon a születéskor várható élettartam 6 évvel rövidebb, mint az európai átlag, ami miatt a betegségek megelőzésének, az egészség megőrzésének kiemelt jelentősége van (még akkor is, ha tudjuk, hogy a fertőző betegségek csupán az öszszes halálozás alig néhány százalékáért felelősek). A fertőző betegségek prevenciójának egyik hatékony eszköze a védőoltás, amelynek megítéléséhez mindenképpen hozzátartozik, hogy a már kialakult betegségek kezelése – amennyiben létezik gyógymód –, általában fájdalmasabb, bonyolultabb és többnyire drágább is, mint a megelőzésük.
Meglepő módon a hazai médiában a védőoltási rendszer sikerei jóval ritkábban szerepelnek, mint a mellékhatásokkal kapcsolatos, sokszor megalapozatlan hírek. (Talán ezzel is összefügg, hogy a választható védőoltások igénybevétele rendkívül alacsony Magyarországon.) A védőoltások szövődményeivel szembeni félelem gyakran túlzott és téves információkon alapul. Ezen termékek engedélyeztetése a gyógyszerekénél jóval szigorúbb, biztonságosságukat általában több tízezer ember bevonásával vizsgálják. A modern vakcinák legtöbbször már nem tartalmazzák a teljes kórokozót még legyengített formában sem, így ezen vakcinák ese tében kizárható, hogy bárki is megbetegedjen a megelőzni kívánt betegségben. A megbetegedés valószínűsége pedig a teljes sejtes védőoltások esetében is nullához közeli. A védőoltások okozta reakciók, mellékhatások hátrányait pedig statisztikailag kimutatható módon messzemenőkig felülmúlják azok az előnyök, melyeket a társadalom számára az egyén és a populáció védettsége biztosít. Ahhoz, hogy ezt a kiemelkedő teljesítményt a jövőben is meg tudjuk őrizni, fontos lenne, hogy a védőoltási rendszert folyamatosan az igényekhez igazítsuk, modernizáljuk.
A védőoltások olykor saját sikereik áldozataivá válnak. A rettegett betegségek fokozatosan kikopnak a köztudatból (például a feketehimlő, a torokgyík vagy a járványos gyermekbénulás), és a velük szembeni félelmet átveszi a védőoltások mellékhatásaival kapcsolatos sokszor alaptalan aggodalom. Ha az utóbbi hatására csökken az oltási arány, a populációs védettség is visszaeshet. Ezt a jelenséget több európai ország tapasztalata is alátámasztja –például Ang liában sok évtized után újra jelentkezett a kanyarójárvány.
A védőoltások új generációjának megjelenésével már nem csupán a klasszikus fertőző betegségek megelőzésére nyílik lehetőségünk. A már jelenleg is elérhető méhnyakrák elleni védőoltás mellett a jövőben további rosszindulatú daganatos megbetegedések (májrák, vagy az újabb hírek szerint akár az emlőrák is) válhatnak legyőzhetővé és gyógyíthatóvá a védőoltásoknak köszönhetően, ami alapjaiban változtatja meg a betegségekkel szembeni küzdelem lehetőségét.
