Elő rebocsájtjuk, hogy a kanálba már nem kell a mélyedést feltalálni, a munka javát elvégezték az ókori és még régebbi bölcsek, akik rájöttek, hogy a magukat rettenetesen egyedinek gondoló emberek néhány alaptípusba besorolhatók. Hogy hány skatulya van, azt kultúrája válogatja kettő és tizenkettő között. E fölött már nehéz tájékozódni. Az Ájurvéda három testtípus kombinációival számol, a görögök a testnedvek szerint négy alapvető alkatot különítettek el, az enneagram kilenc karakterrel dolgozik három csoportba osztva, az asztrológia tizenkettővel. A szám mindegy, egy a lényeg: minél pontosabban behatárolni és megindokolni a karakter pszichés mű ködését és motivációit.

Az archaikus bölcsességet időnként újra felfedezik, leporolják és kipofozzák a modern gyógyászatban. Kifejezetten a párkapcsolati viszonyok feltérképezésére használja az Arisztotelész elméletén alapuló négy ókori temperamentumtípust egy német terapeuta, dr. Ulrike Banis. A zárkózott melankolikus, az optimista szangvinikus, a rugalmatlan flegmatikus és az ingerlékeny kolerikus alkat mai megfelelői a Menedzser, a Társasági lény, a Kötelességtudó és a Maximalista. Banis doktornő rendszerében minden embernél egy központi konfliktus határozza meg, hogy milyen lesz a karakterstruktúrája.

A pszichoszomatikus energetikával dolgozó terápia során feloldhatóvá válnak a lelki korlátok, s az energia újra szabadon áramolhat. A dolog persze akkor kezd igazán bonyolódni, amikor az egyes típusok egymással párkapcsolatba lépnek: azonos típust vagy épp gyökeresen ellenkező t választanak. A variációk adják azt, amit keserűen vagy édesen így hívunk: az élet sava-borsa.