Nem hagy aludni a megivott kávé. Folyton

fölráz. Nem csoda. Retteg egyedül ébren.

Működésben lévő dinamó: forgolódom.

Mintha a villódzó tévékészülékben

 

magam termelte kóbor áram folyna.

Odakint esik. A Király utca síkos,

akár vajúdáskor szülőcsatorna.

Az egész világba tolófájás hasít most,

 

de nem gondolok rá, mi van épp születőben.

Álmomban a János-hegyen leszek, remélem;

a város lüktet majd gyanútlanul előttem,

mint frissen műtött szív kezdő orvos kezében.

Beck Tamás (1976). Kötete még nincs.