Tankör a város peremén: S.O.S. jelzések a Perifériától
Magyarországon a 90-es évek elején két olyan intézmény jött létre – jórészt szociológusok alapításában –, amely a közoktatás rendszeréből kiszoruló fiatalok részére próbált új perspektívákat nyújtani. Sorrendben az első a Belvárosi Tanoda volt. Az ő példájukat és külföldi modelleket követve jött létre a város peremén, Rákospalota határában a Külvárosi Tankör. Ma olyan súlyos anyagi gondokkal küszködik mindkét létesítmény, amely már a létüket fenyegeti. Azért kerültek ilyen nehéz helyzetbe, mert – megelőzve korukat – ők már megvalósították azokat a modelleket, amelyekre a hazai közoktatás fejlesztésére kiírt különböző pályázatok csak most próbálják inspirálni az iskolákat.
Érdemes néhány eklatáns példát felsorolnunk. A közelmúltban lehetett pályázni a „Társadalmi megújulás operatív fejlesztése” (TÁMOP) uniós támogatásra, amelynek lényege a mentorrendszer kialakítása, az egyéni és kiscsoportos foglalkozás megvalósítása, és a természettudományok előtérbe helyezése az oktatásban.
Előreszaladtak!
Mi már közel húsz éve eleget tettünk mind a három feltételnek – mondja Czikora Györgyi alapító, iskolavezető –, tehát legfeljebb az eddigi munka folytatását tudnánk ígérni, de ilyen lehetőséget nem tartalmaz az uniós program, holott ennek a projektnek a keretében két évre 40 millió forintot lehetne lehívni Brüsszeltől.
Az összeg nagyságának érzékeltetésére szükséges megjegyezni, hogy az államtól tíz éve változatlan összeget kap normatív támogatásként a Külvárosi Tankör: 40 diákra évi 9,6 milliót!
Pályázati anomáliák
Ugyanez az oka annak, hogy a különböző hatóságok, minisztériumok által kiírt pályázatokra sem tudnak nevezni. Azt a modellt, amelyet egyébként hazai és külföldi szakmai körökben messzemenően elismernek, sőt, nyugati oktatási konferenciákon példaként említenek, semmilyen módon nem támogatja a magyar pályázati rendszer. Elavult metódusokból sok financiális segítséggel talán ki lehet vergődni, de aki már elérte azt a szintet, amelyet „holnapra” akarnak megvalósítani az oktatásügy korifeusai, azt halálra ítélik. A Külvárosi Tankört működtető Periféria Alapítvány ott tart, hogy működését nem tudja biztosítani. Időről időre szünetel a gázszolgáltatás, kikapcsolják a telefonokat, amíg valahonnan nem sikerül előteremteniük pénzt a számlák kiegyenlítésére.
Az iskolát fenntartó közalapítvány a főváros főjegyzőjéhez tartozik, de Budapest Polgármesteri Hivatala még egyetlen esetben sem reagált a Periféria kéréseire. A XV. kerület önkormányzata szerény anyagi lehetőségeihez mérten időről időre valamennyi pénzt előteremt számukra, de ez sem elég a fennmaradáshoz. Már az is nagy szó, hogy a Drégelyvár utcai iskolának elengedik az épület bérleti díját.
Visszavont támogatás
Az önkormányzattal való szoros kapcsolat tehát előnyös, de nemrégiben, kritikus helyzetben, ez is a visszájára fordult. A Periféria Alapítvány 3,5 millió forintot nyert egy a Norvég Civil Alap által a civil szervezetek számára kiírt pályázaton. Ez az összeg a túlélést jelentette volna számunkra – mondja Czikora Györgyi. A pályázatot egy hazai alapítvány gondozza, amely a múlt héten úgy döntött, hogy a Periféria nem számít civil szervezetnek, mert 1991-es alapító okiratában az önkormányzati tulajdonú Csokonai Művelődési Ház is szerepel. Ennek egyetlen oka, hogy a Drégelyvár utcai iskolaépület korábban a Csokonai ifjúsági klubjaként működött.
Nagy valószínűséggel a magyar projekteket segíteni szándékozó civil alapnál egyáltalán nem ismerik azokat az anomáliákat, amelyek ma például az oktatásügyet megbénítják. A hazai alapítvány felelőssége, hogy nem hívta fel időben a norvég kiírók figyelmét azokra az ellentmondásokra, amelyek az alapítványi kezelésben lévő, valaha tanácsi vagy önkormányzati felügyelet alatt működő, átalakuló iskolarendszerben rejlenek.
Mélyebb összefüggések
Elképzelhető, hogy a demokratikusan gondolkodó külföldiek ebben az esetben változtattak volna a kiírás feltételein. A Periféria Alapítvány esetében különösen azért tudjuk ezt feltételezni, mert hosszú évek óta spanyol, francia, holland, finn – és norvég – fiatalok egy-egy évig is vállalják az önkéntes munkát a tankörben.
Ezekkel az országokkal gyakoriak a csereprogramok is, amikor a tankör végzősei mennek ki külföldre önkéntes munkát végezni. Mindennek előfeltétele az intenzív angoltanulás, amely az első évtől kötelező a Külvárosi Tankörben.
A tankör az elmúlt években több száz fiatalt állított pályára. Az egykor deviáns gyerekek közül sokan elvégezték az egyetemet, és ma már oktatóként, kutatóként, fejlesztőként dolgoznak. Számosan komoly karriert csináltak. Vannak köztük sikeres vállalkozók, szabadfoglalkozású értelmiségiek és művészek.
Társadalmi haszon
Visszajárnak a város peremére önkéntesként, vagy éppen igyekeznek financiális fedezetet teremteni egykori alma materük számára. Szükség is van minden segítségre, mert az adományok megadóztatása miatt egyre kevésbé érkeznek pénzbeli támogatások az üzleti szférából, állami forrásokra pedig alig számíthatnak. Annak ellenére, hogy az iskola ma már országszerte és külföldön is ismert, az egymást váltó kormányok egyike sem figyelt fel tevékenységükre. Mintha nem akarták volna felismerni, hogy az, ami itt történik, komoly társadalmi hasznot hajt, olyan befektetés, amely – igaz, hoszszú távon – mindenképpen az ország gazdasági-szociális fejlődéséhez járul hozzá, nem is csekély mértékben. Megszűnésével komoly űr keletkezne a közoktatásban.
