a tenger folyton önmagát beszéli
el hullámnyelv támad a partra csap
s megtörik rajta ismét hisz nem érti
a föld a vizet üres ég alatt
visszafordul a hullámok beszéde
s az ostromlott szirt oly értetlenül
mint idővéste arc mered az égre
mely tengerkéken szerte elterül
türelmes indulattal magyarázza
megint magát a tenger nem segít
vízszag se érintés se mindhiába
hadarja szélverte hullámait
kószál a szél akár a kóbor lélek
hideg s meleg közt űzötten hideg
s meleg koronként ő is összeérnek
és szétválnak az ismeretlenek
a föld a víz a szél magát beszéli
el hullámnyelv támad a partra csap
s megtörik rajta ismét hisz nem érti
lélek a lelket üres ég alatt

Szlukovényi Katalin (1977) Gérecz Attila-díjas. Kötete Kísérleti nyúlorr címmel 2005-ben jelent meg az Alexandránál.