a szív üresedik mint a kihasznált tavak
sóval telt meg a szívem amikor elszavaltalak
üres köpeny a testem ha át nem öleled
és az arcom szakadt, foszladó szövet
mások istene! mások ura! mások ereje!
imádkozom, hogy hozzám vissza is gyere
hideg szobában hideg ágyban rejtem a testemet
fáj más szeretete ha a te szíved nem szeret
álmaidat kutatom nyugtalan szemgolyód mögött
és kiszállingóznak a szádon mint a kedves ködök
gyönyörű tévedése a rossznak te jóságok szépe
kívánlak mint kínzások elejét kívánja a vége
haragudj mellettem taposs a szemembe
a rendetlenséged legyen a boldogságom rendje

Jónás Tamás (1973) Aegon művészeti díjas. Legutóbbi könyve Önkéntes vak címmel 2008-ban jelent meg a Magvetőnél.