A padláson éjjel fiam feje felett
Sertepertélve futkosnak az egerek

Lábuk a fafödémet karistolja
Később lovak vágtatnak dobogva

Szarvas szökell át nyomában kutyafalka
S mikor a hajtók csörtetése elhalna

Kotyogni kezd a padlástér a bálnák
Testrakományukat rajta áthimbálják

A fák erezetében görnyedten menetelve
Bakanótával vonul honvédek seregje

És minden görcs a fában robbanás mely
Gyűrűket vet örvénylő bombakráter

Szél vijjog sívó jégtáblák recsegnek
Lávafolyások perzselik fel a csendet

Földrészek apró miszlikekre hasadnak
S minden göröngyön buja tenyészet sarjad

Világok dűlnek egyesülnek odafent
A padláson éjjel fiam feje felett

Lackfi János (1971) József Attila-díjas. Legutóbbi verseskönyve Hőveszteség címmel 2005-ben jelent meg a Palatinusnál.