Mindebben ludas a válság. Az utóbbi évtizedben a 2008-as válságig nagyjából évente két százalékkal növekvő belga gazdaság tavaly háromszázalékos hanyatlást szenvedett el, a munkanélküliség hétről nyolc százalék fölé kapaszkodott fel, s a friss adatok szerint 475 ezer ember keres állást a tízmilliós országban.

Belgiumnak tehát sürgősen cselekednie kell. Az utolsó figyelmeztetés a bajokra az antwerpeni Opel-gyár bezárásának a bejelentése volt; a beszállítókkal együtt több ezer ember marad állás nélkül (a legutóbbi hírek arra utalnak, az üzem talán megmenekül, és átáll az ázsiai exportra). Ez a súlyos csapás a kisebb csődöket, leépítéseket követte, s most a világ második legnagyobb kiskereskedelmi hálózata, a Carrefour is átszervez, elbocsát, bezár hipermarketeket, talán ki is vonul.

Nyilvánvaló, hogy az eddig követett stratégián Belgiumnak változtatnia kell. Csodák nincsenek: a gazdasági válságból itt is a közkiadások lefaragásával és strukturális reformokkal szeretnének kilábolni. Utóbbiakra – mondják Brüsszelben – jó alkalmat teremt a krízis.

Nagy feltűnést keltett a minap, hogy a flamand Yves Leterme szövetségi kormányfő két helyettese, a kereszténydemokrata Joelle Milquet foglalkoztatási és a szocialista Laurette Onkelinx szociális ügyi miniszter (mindketten vallonok) hasonló javaslattal állt elő: szociális paktumra lenne szükség, nagy kiegyezésre a szükséges reformokat illetően, s egyben persze a 2020-as stratégia meghirdetésére, az uniós elképzelések mintájára.

Mit takar a szociális paktum? A régiósított Belgiumban a nyelvi közösségek (flamandok, frankofónok, németek), valamint Flandria, Vallónia és Brüsszel, továbbá persze a munkaadók és munkavállalók összefogását. Mint Milquet kifejtette a Le Soirnak adott interjújában, helyre kell állítani az etikus kapitalizmust, újragondolni a vállalat szerepét, s középpontba állítani az embert, pontosabban a humán tőke fejlődését. A fi skális kiegyensúlyozás folyamata nem mehet a foglalkoztatás kárára. A versenyképesség helyreállítása végett szükséges a munkát terhelő adók csökkentése, ám ennek nyomán a társadalombiztosítás finanszírozását is meg kell oldani, új forrásokat kell keresni. Ilyen lehet a zöld-, környezetvédelmi adó. (Az Európai Bizottság egyébként minden uniós tagországnak ezt ajánlja a maga 2020-as javaslatában.) Belgiumban már kísérleteztek azzal, hogy az áfabevételek egy százalékát átirányítsák a nyugdíj- és egészségügyi kaszszába. Rájuk is vár a nyugdíjreform: a korhatár ugyan 65 év, de rengetegen visszavonulhatnak már 57 évesen, miközben a kormány célja az, hogy a munkában töltött időt meghosszabbítsa. Belgiumban már kísérleteztek azzal, hogy az áfabevételek egy százalékát átirányítsák a nyugdíj- és egészségügyi kasszába. – A cégek adózását – vetette fel Milquet – attól lehetne függővé tenni, hogy mennyi embert foglalkoztatnak. Az uniós szabályozásba beleférő esetleges állami támogatásokat a munkahelyteremtéshez kellene kötni, s a vállalkozások, a kutatói szféra és a környezetvédelmi szempontok jobb összhangját is létre kell hozni.

A zöldnövekedés és -munkahely, amely az EU szótárában is kulcsszó lett, Belgiumban is jól cseng. A legegyszerűbb példa: átmeneti áfa- és személyijövedelemadó-kedvezményekkel ösztönzik most a lakásépítést és -felújítást, a szigetelési munkálatokat, az ablakok és a fűtőberendezések cseréjét, az energiatakarékosságot. Vallónia „zöld-Marshall-tervet” dolgozott ki, amelynek lényege éppen ez. Az önálló régiónak számító Brüsszelben szintén több ezer állás létrejöttét várják az épületek szigetelésétől.