Minden jel arra mutat, hogy Gordon Brown kormányfő húsvét után keresi fel II. Erzsébetet és kéri tőle a parlament feloszlatását, melyet követően május 6-án kerülhet sor a választásokra. A felfokozott várakozásokat jelzi, hogy a nem hivatalos kampány lényegében már az év eleje óta zajlik. A Konzervatív Párt ugyan – 23 éve először – 7–10 pontos vezetéssel várja a visszaszámlálás kezdetét, ám ez semmi ahhoz képest, hogy a kormányzó Munkáspárt az elmúlt két évben időnként 19 százalékkal kullogott riválisa mögött. Brownt leírták a parlamenti képviselők költségtérítési visszaélései, az iraki és afganisztáni háború, illetve a pénzügyi válság miatt. A konzervatívoknak meg az a bajuk, hogy a korábbi vonzó ígéreteik – például a társadalom legvagyonosabb rétegétől eltekintve eltörlik az örökösödési adót – aligha tarthatóak.

A kibontakozó kampány elválaszthatatlan a gazdaság helyzetétől. A viták leginkább akörül forognak, hogyan lehetne megőrizni a jóléti társadalom vívmányait úgy, hogy közben meg lehessen kezdeni a hosszú távon tarthatatlan, rekordméretű, 167 milliárd fontos költségvetési deficit csökkentését. A Munkáspárt előbb hajtaná végre a gazdaságélénkítő programokat, mint kezdené el a közkiadások elkerülhetetlen szigorítását. A Konzervatív Párt viszont azonnal nekilátna a takarékossági programnak, még ha ezzel veszélyezteti is a sérülékeny, eddig mindössze 0,4 százalékos növekedést.

Saját adósságcsökkentő programját Gordon Brown „valószínűleg a legambiciózusabbnak” nyilvánította a világ legfejlettebb G7 országában alkalmazott megoldások közül, hiszen az bizonyos minisztériumokban visszafogja a kiadásokat, másokban a hatékonyságot javítva eredményez megtakarításokat, ám a frontvonalon, az egészségügyben, az oktatásban és a közbiztonság területén megőrzi a szolgáltatások színvonalát. A részletes elképzelések napokon belül, a választási programokból derülnek majd ki, de Gordon Brown már jelezte, hogy egy újjáválasztott Labour-adminisztráció egymillió, szakképzettséget igénylő munkahelyet teremtene, alacsony jelzálogkamatok és adókedvezmények révén emelné a családok életszínvonalát, és javítana az állami nyugdíjakon – mindezt „megvalósíthatónak és pénzügyi szempontból alaposan átgondoltnak” nevezve.

A Munkáspártot manapság az foglalkoztatja, hogyan bírják rá a toryk „leggyengébb láncszemének” tekintett George Osborne árnyék-pénzügyminisztert, hogy legalább részlegesen visszavonja a napokban beterjesztett költségvetés egyik népszerűtlen elemét, a társadalombiztosítási hozzájárulás egyszázalékos emelését a munkaadói és munkavállalói oldalon egyaránt. A toryk felbecsülhetetlen jelentőségű támogatást kaptak ehhez, amikor huszonhárom, összesen félmillió dolgozót foglalkoztató vezető üzletember, köztük a Marks & Spencer elnöke a The Daily Telegraphhoz intézett nyílt levélben helyeselte, hogy az évi 45 ezer fontnál alacsonyabb fizetésű munkavállalókra ne vonatkozzon az intézkedés, mert az munkahelyeket sodor veszélybe, és megtorpedózhatja a gazdasági megélénkülést.

Gordon Brown magasztalja programját FOTÓ: REUTERS TOBY MELVILLE