Az 1993-ban született önkéntes pénztárakról szóló törvény nyugdíjpénztárakat szabályozó passzusa az elmúlt nyolc évben alapvetően nem változott, ám folyamatosan csiszolgatták a jogszabályokat a parlamenti képviselők. A 2003-ban alkotott jogszabály némileg szigorítja a megtakarításhoz való hozzájutást: legföljebb háromévente vehetnek fel azok is pénzt a nyugdíjpénztári számlájukról, akik egyéb feltételek alapján erre már megszerezték a jogosultságot. Ugyanakkor ebben a ciklusban született az a rendelkezés, amely 20 évnyi pénztártagság után adómentesen kivehetővé teszi a megtakarítást, akkor is, ha tulajdonosa még nincs nyugdíjban. A személyi jövedelemadó-kedvezmények mértéke változatlan maradt az elmúlt két kormányzati ciklusban, viszont 2007-től az adókedvezményt a kedvezményezett nem közvetlenül kapja vissza, hanem a pénztári számlájára (ez lehet egyébként más önkéntes pénztár is) utalja vissza az adóhivatal. A kamatadó 2006-os bevezetésével a nyugdíjpénztári megtakarításokat kiemelték az adóköteles körből.

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál is korlátozták 2007-től a vagyonkezelési díjat – ennek maximális mértéke 2008-tól 0,8 százalék –, valamint a tagdíjból levonható költséghányadot is, ami évi 10 ezer forintig legföljebb tíz, afölött hat százalék lehet. A törvénymódosítások ugyanakkor fokozatosan szigorították a munkáltatók által – közteherkedvezménnyel – adható pénztári hozzájárulást. A most érvényes szabályok szerint a kedvezményezett összeg maximuma a mindenkori minimálbér fele lehet.

A parlament 2005-ben fogadta el a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) nyitásáról rendelkező törvényt. Ez hasonló mértékű kedvezményt ad az szja-ból, mint az önkéntes pénztári tagság, és a kamatadótól is mentesít. Ugyanakkor szigorúbb szabályok vonatkoznak a nyeszre: a nyugdíjba menetel előtt kivett összegekre büntetőkamattal kell visszafizetni az igénybe vett adókedvezményt.