A metrómegálló peronján, sávon
várok már-már őgyelegve, a falnál,
túlontúl szokott járások közben
erre és arra lépek a huzatban.

S itt, csakis itt, elérek
a felnyíláshoz. Át-
látok… inkább sandítok a másik
sávra, peronra.

Őgyelegnek ott is cipők. Unottan, már-már.
Más, Túl – így lőn ugyanaz,
ami új – a Túlon túl – szokott,

S csak a két sáv közti labirintustöredék,
mintha itt történnék az idő
itt, hol rücskösre száradt festék, vezetékek - -

Payer Imre (1961) Parnasszus-díjas. Legutóbbi könyve Pattanni, hullni címmel 2009-ben jelent meg a Parnasszusnál.