A jelenlegi kormányfő nem élt a lapunk által felkínált lehetőséggel, hogy válaszoljon Bauer Tamás értékelésére, ahogy a Fidesz bírálataira is csak a legritkább esetben reagál.

Tény, hogy a legnagyobb londoni gazdaságpolitikai magazin, a Euromoney 186 országot soroló kockázati listáján Magyarország a tavaly márciusi 54. és a szeptemberi 64. hely után most a 46.-ra lépett előre. Az sem kétséges, hogy a jegybanki alapkamat alacsonyabb, mint valaha. A forint árfolyama stabilizálódott, vagy ahogyan a kormányfő fogalmaz, egy évvel ezelőtt minden egyes eurónyi devizahitel után csaknem 40 forinttal kellett többet törleszteni, mint ma. A reáljövedelmek gyors csökkenése az idei első negyedévben megállt, ugyanakkor a munkanélküliségi adat rosszabb, mint az ezredforduló óta bármikor.

Bajnai szerint ha a következő kormány nem tér le erről a pályáról, az ország már az év második felében elindul felfelé, és meg is marad ezen az emelkedő íven. A Fidesz ezzel szemben az állítja, hogy csak ha az általa ígért fordulat bekövetkezik, akkor lesz így, mert a fejlődés érdekében még szinte semmi sem történt.

E vitában az élet lesz a döntőbíró.

Az viszont már rögzíthető, hogy Bajnai Gordon nem a semmibe beszélt, amikor azt mondta, hogy csakis a köztársaság alkalmazottjának tekinti magát, aki munkája végzése közben egyaránt közel érzi magához a bal- és jobboldali polgárt, és azt is, akit nem érdekel a politika.

Ő tette fel a kérdést a világgazdasági válságra és az országnak nyújtott nemzetközi pénzügyi segítségre utalva: vajon mi történik akkor, ha egy mindent elsöprő erő, egy mindent megállító akadállyal találkozik? Tegyünk hozzá egy másik kérdést: és mi történik egy emberrel, aki ilyen nagyságrendű erők közé kerül?

Magyarország erényt kovácsolt a válságból – mondta néhány hete Bajnai Gordon. Az állítás rá hatványozottan érvényes.

Bajnai Gordon