Útközben egy láthatatlan madár
fütyül valamit, visszafütyülök,
ugyanazt fütyülöm, vagy valami
hasonlót, legalábbis azt hiszem,
amire rögtön jön vissza a válasz:
ugyanaz, legalábbis valami hasonló,
egy ütemet a madár el-elapróz,
elaprózok én is egy ütemet,
aztán megint elölről tá-ti-tá-ti,
a madár mond valamit, mondom én is,
ki tudja, mit mond, mire válaszul,
ki tudja, melyik fán ül, melyik ágon,
mit akar? mit akarok? mit akarsz?
a behavazott ösvényen a fák közt
most te mész előttem, megyek utánad.

Kántor Péter (1949) Babérkoszorú-díjas. Legutóbbi könyvét Megtanulni élni címmel 2009-ben adta közre a Magvetőnél.