„Még mindig tárgynak érzik magukat”
Az egészségkassza minél hatékonyabb felhasználása érdekében az erős centralizáló szándék és ezzel összefüggésben az orvosi hivatás egyre magasabb fokú specializálódása figyelhető meg. Sokakat riaszt a minimalizált erőforrás-szükséglettel működő futószalagszerű ellátás. Szükségképpen szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a körülmények együtthatásának eredményeképpen – az orvosok által is érzékelhető módon – jelentősen megrendült az orvos-beteg viszony harmóniája.
A hivatalomhoz érkező beadványok, illetőleg a civil szervezetek közvetítésével tolmácsolt panaszok többségében közös az, hogy a betegek több mint tíz évvel a jogaik korszerű szabályozását nyújtó új egészségügyi törvény hatálybalépése után is sok esetben még mindig tárgynak érzik magukat az ellátórendszerben. Ellátást kétségkívül kapnak, tehát az állam nem marasztalható el olyan értelemben, hogy korlátozná az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségét. A paternalista „gondoskodás”, a beteg egyenrangú partnerként kezelésének hiánya azonban számos esetben a páciensek emberi méltósághoz való jogával (ebből eredően az önrendelkezési, valamint a tájékoztatáshoz való jogával) ellentétes szituációkhoz vezethet.
Ezért szükségesnek látom felhívni minden érintett – így az egészségügyi tárca és különösen a szakma képviselőinek – figyelmét, hogy a betegek jogait szem előtt tartva, a gazdasági nehézségek ellenére is különös tapintattal és felelősséggel értékeljék a szakma szabályai és az alapjogok összefüggéseit. Vizsgálják felül az egészségügyi törvényben rögzített betegjogok valódi érvényesülésének feltételeit, és tegyenek meg mindent a kölcsönös elégedettséget eredményező állapot helyreállításáért.
A szerző az állampolgári jogok biztosa
