bevizel, köpköd, ismeretlen szavakkal becéz
idegen nyelven beszélőket. ötven körüli,
feje félig borotvált, messziről mintha egy régi
barátom anyja lenne, akinek a halála előtt
kivágták a nyelvét, tizenhét évvel a szülés után.
egész testében sorsvonal, függ a levegőben, de hát
nem függ mások természetétől. szokásai vannak,
kimondható, azok, bárki szokásai. kocsmából-
kocsmába, idegenből-idegenbe sodródik. arca, mint
három egymás mellé állított ötven évesé. budapesti
asszony, analfabéta, még csak nem is vidékről.
látszik rajta, sohasem tette lábát nálánál magasabb
célok felé, nem vágyott jobb életszínvonalra.
a teremtés rossz oldalára állították, akár gyereket
a sarokba, megbüntették magával, összekötözték
a lábát. munkanélküli, a belváros szürke egere.
csapdába esnie könnyű, gonosz ígéretekre harap rá,
lehúzza a hazugságokért a bugyiját. olcsó, piacról
beszerzett rúzs a száján elkenődve, mint hasonló
nőknél általában. ócska kerületek rongya, csúfolja
a környék, nyavalyanő, a háta mögött mondják.
a templomban a pappal közösen imádkozik, de kivétel
nélkül ünnepnapon bocsát meg.

Ayhan Gökhan (1986), kötete még nincs.