Hogy addig se legyél egyedül, amíg dolgozom. Adj neki nevet.

Eddig mi volt?

Új gazdi, új otthon, új név. Ez a rendje.

A férfi fejében kergetőztek a gondolatok. Legyen a neve Dög, vagy Büdöske vagy Átok.

Mondj valamit – türelmetlenkedett a nő. A férfi kortyolt a kihűlt kávéból. Nézte a macskát, a macska nézte őt. Mint aki várja, hogy kiemelje megalázó nevenincs állapotából.

Legyen Tigris.

Az nem túl vad?

A bundája.

Jaj de jó. Ügyes vagy. Gyere Tigris. Ez lesz az otthonod. Nem sajnálom tőled, nekem maradt még hat.

Hat macskád van? – dermedt meg a férfi. A nő derűsen folytatta.

Az egyik a hátamat melegíti, a másik a vállamra hajtja a fejét, a harmadik a lábamhoz bújik. A többi meg osztozik a maradékon.

Nem tűnt fel. Olyanoknak csupa szőr a ruhájuk és pisaszaguk van.

Ahogy belépek a lakásba, átöltözöm. Reggel zuhanyozás, hajmosás, tiszta alsónemű, tiszta blúz. Különben az én macskáim tiszták. Elhoztam a tányérját. Így könnyebb lesz az átmenet. Egy-két hétig hiányzikmajd a régi otthona, de hamar meg fog nyugodni, ne izgulj.

Nem izgulok.

A macska elindult, szimatolta a bútorokat, a sarkokat, végül a férfi cipőjét. Aztán nyújtózkodott egyet és visszafészkelődött a kosárba.

Ő is szereti az illatodat.

A férfi megadóan bólintott. A nő a macska tányérjára kotort egy dobozból valami sárga színű kulimászt. Aztán feltette a lábát egy székre, a hátát nekitámasztotta a falnak, a beteg anyjáról mesélt.

Megfürdettem, kimostam az ágyneműt, kitakarítottam, megfőztem több napra, valahányszor meglát, felnevet, mint aki jó viccet hall, hát eljöttél kicsim, hol voltál, mért hagytál itt. Teljesen mindegy, hogy öt perc vagy öt nap van a kettő között. Nekem meg kell csókolnom, szervusz anya, hogy vagy anya, és utána folytathatom a dolgom, ha kimegyek a fürdőszobába vagy a konyhába és visszamegyek, akkor, szia anya, hogy vagy anya. A műsor része, hogy szerinte az apám vár és menjek át hozzá a másik szobába, miközben öt éve meghalt. Az utolsó munkája még ott van a varrógép mellett. A Május 1. Ruhagyárban dolgozott, amikor nyugdíjas lett, egy maszeknak állított össze nadrágokat, összevarrta a kiszabott anyagot, húszasával leszállította, rabszolgamunka volt. Mégis szerette csinálni. Kiszámította, hogy annyi nadrágot varrt össze életében, hogy ha egymás mellé tenné, akkor Párizson át elérne Londonig.

A férfi arra ébredt, hogy nyomja valami a mellét. Mikor kinyitotta a szemét, kísértet nézett rá, zöld szemű, ismeretlen szörny. Percek teltek el, amíg megértette, hogy a macska az. A nő átfordult mellette a másik oldalára.

A férfi óvatosan kibújt a paplan alól. Felöltözött, kiment a ház elé. Még alig derengett, a reggeli köd opálosan ült a fák között. Fekete madár mozdult a fenyőn, pergett a hó, ahogy hintázott alatta az ág. A férfi fütyült, választ várva ismételgetett egy trillát, de a madár nem felelt.

A férfi gyomrát összehúzta valami. Az idő keveredett benne, nem emlékképek, semmi konkrét, csak sejtette, hogy ilyesmi érzés kerítette hatalmába, amikor paplan alá bújt és anyja csiklandozó keze rátalált, amikor az apja hátán lovagolt, amikor a felesége mielőtt kilépett volna az életéből, megbotlott a szoba közepén, amikor a lánya bejelentette, hogy Ugandába megy beteg gyerekeket ápolni egy menekülttáborban, amikor a fia röhögött, ahogy beszakadt alatta egy fahíd korhadt deszkája.

A nő álmosan nyújtózkodott.

Járt itt valaki?

Csak egy madár.

Gondoltam, hogy tudsz velük beszélni.

Ez nem válaszolt.

Van úgy, hogy az embernek csak hallgatni van kedve.

De ez egy madár volt.

Na és? Olyan nagy a különbség?

Én nem tudok repülni – mondta a férfi, mozgatta a karját és szaladt körbe a szobában, a nő meg mögötte. A macska gombócba kuporodva figyelte őket. Csiripelve, kotkodácsolva trappoltak, por pöfékelt az öreg padlóból. Aztán a férfi leroskadt egy székre, a nő kerengett még néhányat körülötte, aztán ő is lehuppant. Lihegve nézték egymást.

Este nem jött. A férfi nem tudott elaludni, minden neszre fülelt. Másnap hajnalban elment a szállodáig, arra gondolt, hogy megkeresi, csak ott jutott az eszébe, hogy nem tudja a lakcímét, még azt se, hogy hol dolgozik. Amikor visszament a házhoz, messziről látta, hogy az ajtórésbe valaki papírlapot tűzött. A levélben az állt, hogy néhány napig nem tud feljönni, az anyja rosszul lett.

Hirtelen eszébe jutott a macska. A kosár üres volt. Tigris. Hol vagy? Gyere elő, Tigris.

A másik szobában se találta. Kiszökhetett a szabadba. Kinyitotta a bejárati ajtót. A macska ott állt, szájában egy fekete madárral.

A férfi hátralépett. Tigris a lábához tette a madarat, mint egy kötelességét végző vadászkutya és felnézett rá. A tekintete azt mondta, ezt neked hoztam, gazdi.

Leguggolt hozzá, ujjait belesüllyesztette a csíkos bundába. Tigris halkan dorombolt, az oldalát gyengéden a lábához dörgölte. Aztán kényelmesen végigsétált a szobán, sárosmancsnyomokat hagyvamagamögött, felugrott az ágyra és hunyorogva figyelte a férfit. Amikor elég közel ért hozzá, nyávogott egy rövidet, amolyan vállveregetőset.

A férfi tisztán értette, amit mondott.