Hasonló ígéretek már az 1997–1998-as időszakban is elhangzottak, a Fidesz azonban hatalomra jutása után a valóra váltásuktól elállt, s ígéreteit a státusztörvénnyel igyekezett kiváltani. Németh Zsolt 1998 őszén leszögezte, hogy „a kettős állampolgárság nincs napirenden a magyar–román kapcsolatokban”. A következő év februárjában Martonyi János külügyminiszter kimondta, hogy „a kettős állampolgárság automatikus kiterjesztése a határon túli magyar kisebbségre sem politikailag, sem jogilag nem megfelelő megoldás”.

„Egy évvel később, 2000 márciusában az Orbán–Torgyán-kormány az Országgyűlés elé vitte a határon túli magyaroknak biztosítandó különleges státus kérdését. Előbb olyan jogállást képzeltek el, amely szabad anyaországi beutazást, munkavállalást, egészségügyi ellátást és társadalombiztosítást tartalmaz. Később újabb árnyalás következett: csak „bizonyos fokú” egészségügyi ellátást és társadalombiztosítást ajánlottak. Aztán ismét pontosítottak: munkavállalás csak „fejkvóta” alapján lesz. Megint később a rendezés már két irányba mutatott: „a határon túli magyarok jogállását” és „a szolgáltatások terén bizonyos nem magyar állampolgároknak nyújtott preferenciákat” a kormány külön-külön jogszabályokban kívánta rendezni. 2000 nyarán Budapest a státusztörvényből is kihátrált. Bizottságok alakultak és munkacsoportok, aztán újabb bizottságok és újabb szakértői csoportok. Végül kiderült: az anyaország csak meglévő jogokat biztosíthat a határon túliaknak.

2000. júliusi tusnádfürdői előadásában maga Orbán Viktor engedte lejjebb a mércét: már csak „státusztörvény-szerűségről” beszélt. 2001-ben Bukarest bekeményített, és azzal fenyegetőzött, hogy a státusztörvény romániai végrehajtását nem teszi lehetővé. A felek a Velencei Bizottsághoz fordultak, amelynek döntése sok ponton Romániának kedvezett. Orbánnak Bukarestbe kellett utaznia, s az RMDSZ segítségét kellett igénybe vennie, hogy Adrian Nastase a jogszabály alkalmazásába beleegyezzen, és erről megállapodást írjanak alá. Magyarország a törvény végrehajtására Románia területén 21 „státuszirodát” létesített, amelyek révén a másfél milliós erdélyi magyarság soraiból félmillióan igényeltek magyarigazolványt és 40 ezren diákigazolványt.

Orbán Viktor 2003-ban Tusnádfürdőn azzal magyarázta a kettős állampolgárság megtagadását, hogy kormányának nem volt kétharmados többsége a parlamentben. Azóta azonban a Fidesz elnöke évente megismételte, hogy ha ismét hatalomra kerül, a kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak biztosítani kívánja.

A romániai magyar szervezetek egyelőre nem foglalkoznak a Fidesz ígéretével. Tapasztalataik arra intik őket, hogy várják meg a gyakorlati kérdések tisztázását. Az eltelt években a kettős állampolgárság és a státus kérdése kizárólag a politikai csatározások szintjén bukkant elő Erdélyben. Miközben a Fideszhez közel álló Magyar Polgári Párt (MPP), Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Székely Nemzeti Tanács (SZNT) az automatikus kettős állampolgárságot Trianon kompenzációjaként ítélték és ítélik meg, az RMDSZ a kérdés pragmatikusabb aspektusaival foglalkozott, és úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarokat semmilyen Magyarországon elérhető kedvezményből kizárni nem szabad. A kettős állampolgárság romániai megítélése is megváltozott. A 2000-es évek elején Románia alaptörvénye tiltotta, hogy a kettős állampolgársággal rendelkezők közalkalmazottakká váljanak, a 2003-as alkotmánymódosítás ezt törölte.

Az elmúlt években egyre hangsúlyosabban vetődött fel Bukarestben a Moldova Köztársaságban élő román nemzetiségűeknek biztosítandó román állampolgárság kérdése. Traian Basescu államfő tavaly júliusban Tusnádfürdőn kijelentette: Románia egyetért a kettős állampolgárság intézményével, a több állampolgárságot birtoklók magas állami tisztségeket is betölthetnek. Azóta a román parlament megszavazta a határon túli románok számára a könnyített román állampolgárságot. Nem hivatalos adatok szerint eddig Romániában több mint egymillió határon túli román kapott állampolgárságot, ezt a számot azonban a román kormány tagadja.

Az erdélyi magyarság soraiban a kettős állampolgárság iránti igény az elmúlt években csökkent. Főképpen 2007 óta tapasztalható ez, amióta Románia EU-taggá vált, és a román állampolgárok személyigazolványnyal beutazhatják az egész uniót. Mivel Bukarest tervei szerint Románia jövő májusában a Schengen-övezet tagjává válik, a magyar állampolgárság iránti igény valószínűleg tovább csökken.