(Weöres Sándor: Kisváros. Nyugat, 1935.)

Árnyékot húz a délután,
Nyúlt fejek egy-egy ház falán.
Kivált, ha csákó, nem kalap
Árnyékolja a tűzfalat.

Megy Éliás alezredes,
Kit úgy hívtunk csak: „az Ales”.
Sötét csákója volt neki,
Csak lebernyege nyűtt keki,

Meg pecsét-foltos zubbonya.
(De aranyhímzett a nyaka!)
Nyugdíjban harminc éve volt:
Legitimista! – Így lakolt.

De egyszer, ’negyvennégy nyarán
Kiment a leventék után,
Lóháton, karddal! S a keret
Mindenkit visszaengedett. –

Árnyékot nyújtó délután,
Kürtő-csákó a ház falán:
Ales napokat enni megy. –
Csenger, ’kilencszázötvenegy.

Sumonyi Zoltán (1942) József Attila-díjas. Legutóbbi könyve Idejük van a Zsoltároknak címmel 2005-ben látott napvilágot a Helikonnál.