Különös részletek a Duna-parti bálna építéséről
Puszta kézzel nehéz halat fogni, hát még cetet. A fővárosi önkormányzat megpróbálta. De úgy tűnik, a városvezetésnek még a partra vetett bálna is túl sikamlós.
– Egy ilyen hatalmas beruházás levezénylése meghaladja a városi adminisztráció képességeit. Ehhez profik kellenek. Ezért döntött úgy a városvezetés, hogy nem saját maga vág bele Budapest legértékesebb telkének beépítésébe, hanem külső cégre bízza – magyarázkodott Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes csütörtökön este, a Kortárs Építészeti Központ Iparművészeti Múzeumban rendezett vitaestjén.
Az egykori Közraktárak hasznosítása már 1992-ben felmerült, de a beruházás előkészítésének csak 2005-ben vágott neki a főváros. A lehetséges pénzügyi konstrukciókat a Raiffeisen Bank tárta a városvezetők elé, akiknek nagyon megtetszett a finanszírozási, illetve üzleti kockázatokat egyaránt a beruházóra hárító PPP-konstrukció. Az apróbetűs részt azonban aligha olvasták el: a siker titka a jó szerződés. A közbeszerzési pályázatra – a később visszalépő – TriGránit mellett a Wallis, illetve egy ismeretlen projektcég jelentkezett. A Wallis jobbnak tartott pénzügyi modellje ellenére a hárommillió forintos törzstőkéjű Porto Investments Hungary Kft. győzött, nem is titkoltan Kas Oosterhuis meghökkentő bálnatervének köszönhetően. A holland építész egy 160 méter hosszú üveg- és alumíniumborítású cetet álmodott a százhúsz esztendős – műemlékké sosem nyilvánított – épületek közé. Tavaly januárban mégis szerződést bontott vele a Porto Kft. (A holland építész jogi ellenlépést fontolgat.)
– Oosterhuis rendkívül jó dizájnépítész, de korántsem az egyedüli, aki sikerre tudja vinni ezt a projektet – hangsúlyozta Márton Imre, a Porto Kft. ügyvezetője, aki érthetőnek tartja az építész azon törekvését, hogy az első rajzoktól a végső kivitelezésig végigkísérje az épületet. Felelős befektetőként azonban azzal kell dolgoznia, akivel meg is tudja valósítani a terveket. Az építész cége – az ONL Hungary Kft. – Márton szerint elfogadhatatlan ajánlatot tett.
A Porto így másokkal folytatta. Az építkezés napjainkra elérkezett leglátványosabb szakaszához: az üveg-fém bálna összeszereléséhez. A beruházó Oosterhuis négy hónapos csúszást prognosztizáló jóslata ellenére sem aggódik az augusztusi átadási határidő miatt. Ezt jelzi a gyorsított bérlőkeresés is. Az épületkomplexum 31 ezer négyzetméteres alapterületéből 12 500 négyzetméter hasznosítható, amelynek harminc százalékát kell – a fővárossal kötött szerződés értelmében – a kultúra szolgálatába állítani. A CET (valójában a Central European Time rövidítése, de kiválóan illik az épületre) gyomrában található 1600 négyzetméteres multifunkcionális tér bérlőjének kiválasztása most zajlik. A 25 évre szóló szerződés fejében a bérlőre hárul a szerkezetkészen átadott terem belsőépítészeti és technikai kialakítása.
– Ez a befektetés 7-8 év alatt megtérül – hívja fel a figyelmet Kovács Balázs, a Fővárosi Közgyűlés Kiemelt Fejlesztések Bizottsága tagja, aki ennek tükrében túlzónak találja a 25 éves bérleti időt. A főváros ugyanis ezzel negyedszázadra lemond arról a jogáról, hogy a tulajdonában lévő épület központi terének használatába beleszólhasson.
– A főváros részt vesz a bérlők kiválasztásában. A lekötetlen területek hasznosítása pedig csak a kulturális bizottság ellenőrzésével történhet – veti ellen Ikvai-Szabó Imre. – Ha a bérlők nem a szerződésben rögzített célokra használják a területet, akkor a főváros egyszerűen nem fizet az üzemeltetőnek. Kovács Balázs szerint erre nincs módja a fővárosnak. A tervezés, a kivitelezés és az üzemeltetés egészére kiterjedő konstrukció fi noman szólva is átgondolatlan – jelenti ki a beruházás ellenőrzésére hivatott bizottsági tag, aki nem tagadja, a testületi kontroll sem igazán működik. A beruházó változtatási javaslatai, beszámolói rendre az észrevételezésre engedélyzett 15 napon túl érkeznek meg, s egyre kevésbé érhető tetten a fejlesztésben a PPP alapgondolata: a beruházóra hárított kockázat is. A 260 oldalas szerződés szinte gúzsba köti a fővárost.
A főváros vagyonvesztése kizárt – emeli ki Ikvai-Szabó. –Mindvégig tulajdonos marad, az ingatlanra nem jegyezhető be jelzálog, ráadásul az üzemeltetés teljes bevétele az önkormányzathoz folyik be.
Csakhogy a Porto Kft. javarészt hitelből finanszírozza a beruházást. A szükséges 8,5 milliárd forint 90 százalékát ugyanis az MKB Bank folyósítja. A hitelszerződés egy utólag bekerült pontja szerint az önkormányzat magára vállalja az adósság visszafi zetését, ha a szolgáltatási szerződést a tervezettnél korábban felmondja. Vagyis kezességet vállalt – véli Kovács Balázs.
S ezzel az önkormányzat csapdába esett. Bár a bérleti díj teljes egésze a fővárost illeti meg, ellentételezésül szolgáltatási díjat fizet az üzemeltetőnek. Ennek összege előre rögzített és független a bevételtől. Az önkormányzatnak akkor is fizetnie kell, ha egyetlen fillér bevétele sincs a létesítményből. Ikvai-Szabó Imre szerint az adófizetők jól jártak, hiszen a beruházást ellenőrző fővárosi céget – a FIMÜV Zrt.-t – is a beruházó Porto Kft. fizeti.
