A Dale templom bálnája
A fjord fölött, mint a vizek lelke, felhő lebeg.
Napok óta nem láttunk eget.
Csak a templom boltozatán, felfestve:
Nap, hold, csillag-hó, pelyhekben.
És az a bálna. Szellemfehéren,
Ahogy átúszik kezdeten, végen.
Lányom ujja megcélozza, mint egy liliom-
Fehér, apró, ártalmatlan szigony;
A megismerésé, mely e falaknál
is ősibb. Az oszlopba karcolva
Több száz éves monogram vacog,
Mintha élő ember volna.
Felettünk bálna úszik,
És a föld alatt eltemetett csónakok.
Acsai Roland (1975) Res Artis-díjas.
Legutóbbi könyve Két ég satujában címmel 2008-ban jelent meg a Palatinusnál.
