Indulj el egy úton, én is egy másikon, gyaloglásom alól nem fogy el a föld, nem fogy el a város, ez egy körkörös város, bekerített élet, a szív mint egy ököl, tudtad-e, olyan, mindenkinek egy ököl a mellkasban, vérben úszik, nem nyugszik mintha folyton csak szabadulni akarna, hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk, nem játszottam jól sosem, nem hoz vissza téged semmilyen Isten, hogy az ördög adott, azt mégse hiszem, aki minket meglát, mit fog az mondani, a hangodat némafilmhez, nekem adtad magad, hogyan lesz este mégis, hogy fakulnak el a szavak, azt fogja gondolni, idegenek vagyunk, és igaza lesz, meg se születik soha, az bajom van véled, sír a szívem érted, hallgasd a hangodat, hallgasd vissza, hiszen veled volt tele, engem többé semmi tölt ki, minden napjaim, füstté válnak most az egek, sír a szívem érted, majd meghalok érted, gyaloglásom alól nem fogy el a föld, nem fogy el a város, ez egy körkörös város, bekerített élet, indulj el egy úton, én is egy másikon.

Horváth László Imre (1981). Kötete még nincs.