Nyöszörögnek, utat engednek a gerendák, a rések csatornává nyílnak, szitál a por, a mélyből, a szájból, a sötétből, a mindent elnyelő anyaföld rángó méhéből kihúzva a fiú vézna, fekete karját hátrafeszítve megmentője izzadt, készséges nyakát átkarolja. Zuhog a taps, a fény, a körülöttük állók sorfala megremeg. A kilencéves újszülött mosolyog, gyöngy fogsora a képernyőt betölti. – Jól vagyok! – suttog

– tres bien! – Csontjára apadt lábszár, vézna combjai, behorpadt hasa ujjong.

Kézről kézre adják, arca fölé hajolnak az izzadt, ünnepi maszkosok, kérdezik.

– Szép életem, ragyogj, ragyogj tovább! –Extázisában ilyesmit válaszol nekik.

Takács Zsuzsa (1938) Kossuth-díjas.

Legutóbbi könyve Jaj a győztesnek címmel 2008-ban jelent meg a Vigíliánál.