Látva azt: másutt ugyanazt lehet másképp, vagy ott sem különb semmi. Ahogy egy felújított orvosi rendelő, piac vagy iskola, egy-egy új bölcsőde, netán a rendszerváltás utáni óriási hiányt pótló bérlakásépítés javít a közérzetünkön, úgy a piszkos utcák, villamosok vagy szürkére öregedett okmányirodai falak, az elhúzódó közműfejlesztések, a parkolási anomáliák mindannyiunk hangulatát elronthatják. Ezekből az örömökből és végtelenségig sorolható bosszúságokból naponta kijut a fővárosiaknak, akik a rosszról sokszor már megszokásból nem vesznek tudomást, a jót pedig el sem hiszik. Vagy minden összekeveredik bennük, a jót roszsznak hiszik, s csak így vesznek róla tudomást.

A budapestiek jól tudják: új seprű jól seper – de a régi tudja, hol a szemét. Hétköznapibban megfogalmazva: sokféle változásra van szükség, de a folytonosság megkerülhetetlen, teljesen elölről ugyanis nem lehet kezdeni az építkezést egy élő városban vagy kerületben. Ez mindmind egy kis Budapest, amelynek változó hangulatából szeretnénk időről időre ízelítőt adni. Terveink szerint egyelőre havonta egyszer találkozhatnak vele, de szerkesztőségünk nyitott az olvasót tartalmasan kiszolgáló kezdeményezésekre, ezért a most elinduló „kísérletünk” később tovább bővülhet. Bárhogy is, érdemes a kicsi szépségére figyelni.