Mi a legszembetűnőbb különbség a francia és a magyar felsőoktatás között?

Franciaországban az előadás alatt a diákok szabadon ki és be járkálhatnak, ehetnek, ihatnak. Az óraadó nem kíván meg akkora fegyelmet, mint Magyarországon. És nem számít akkora nagy bűnnek, ha egy diák elkésik az óráról.

Hogyan került a Sorbonne-ra, és miért éppen ezt az egyetemet választotta?

Erasmus-ösztöndíjjal jutottam be oda, és azért választottam azt az egyetemet, mert amióta az általános iskolában tanultam róla, azóta nagy álmom volt egyszer megnézni, legalább turistaként.

A színvonal, amit ott tapasztalt, megfelelt az előzetes várakozásainak?

Igen, minden tekintetben megfelelt. Az oktatók rendkívül nagy tudásúak és felkészültek. És ehhez a hallgatók is igyekeznek alkalmazkodni.

A Sorbonne-on megszerzett ismeretek közül mi az, amihez itthon semmiképpen sem juthatott volna hozzá?

Idehaza is lehetőség van az egyetemen francia jogot hallgatni, francia oktatókkal, úgyhogy én nem kifejezetten a tantárgyi ismeretekre mondanám, hogy csak ott szerezhetőek meg. Inkább maga a párizsi életvitel, a párizsiak hozzáállása a világhoz, és a másfajta életszemlélet az, amit csak ott lehet megtapasztalni.

Milyen szintű francianyelv-tudás kell ahhoz, hogy egy magyar diák érdemben részt tudjon venni az előadásokon?

Erős középszintű nyelvismeret mindenképpen szükséges, és onnan még rengeteget lehet fejlődni.

Mekkora a külföldi hallgatók aránya?

Rengeteg a külföldi, és szerencsére a lakosság számához viszonyítva elég sok magyar is van. Ez leginkább az Erasmusösztöndíjnak köszönhető, ami megnyitotta az európai egyetemek kapuit a vendéghallgatók előtt. A legtöbben Németországból és Olaszországból érkeznek.

Éri-e valamilyen megkülönböztetés a vendéghallgatókat?

Hátrányos megkülönböztetést legfeljebb csak a francia diákok részéről tapasztalni. Ők ugyanis nem igazán szeretnek a külföldi diákokkal barátkozni. Nagyon segítőkészek, de ez nem keverendő össze a barátsággal. Az oktatók részéről érzékeltem némi pozitív megkülönböztetést a nyelvi nehézségekre való tekintettel. De egyebekben az egyetemen belül mindenben azonos jogokat élveztünk.

Hogyan lehet megoldani a lakhatást, az étkezést?

Akadnak kollégiumi és albérleti lehetőségek, de a megélhetés mindenképpen drága. A kollégiumba nagyon nehéz bekerülni, albérletet meg külföldiként, francia kezes nélkül szinte lehetetlen találni. Ennek ellenére én azt tapasztaltam, hogy mindenki megtalálta a helyét, aki akarta. Az étkezést ehhez képest kifejezetten könnyű lebonyolítani, ugyanis egyrészt a latin negyed tele van diákokra specializálódott szendvicsesekkel, másrészt az egyetemnek van egy menzahálózata a városban, 14 étteremmel, ahol a hallgatók rendkívül jó áron komplett, több fogásból álló ebédet vagy vacsorát kapnak. Más ezt nem is nagyon tudja igénybe venni, mert az ajtónál diákigazolványt kérnek).

Mennyire lehet hasznosítani idehaza a Sorbonne-on szerzett tudást? Egyáltalán – maga a tudás, vagy inkább a papír leszaz, aminek gyakorlati értéke lesz itthon?

Szerintem a tudás és a papír is hasznosítható. Joghallgatóként építhetek a kint megszerzett francia jogi ismeretekre, és különösen a szakmai nyelvtudásra – ez versenyelőny lesz számomra, akáridehaza, akár valahol Európában kezdek majd dolgozni.