Túl átlátszó univerzum?

Űrtávcsövek és földi teleszkópok időről időre bizonyítják, van mit még tanulnunk a bennünket körülvevő világegyetemről.

Ukrajnában „titokban” kérnének útlevelet

Alighanem a kárpátaljai magyarság nyerhetne a legtöbbet a kettős állampolgárság kiterjesztéséből, de egy esetleges budapesti törvénymódosításból éppen ők érzékelnék a legkevesebbet.

A kokárda

Fémből vagy gyöngyből legyen? Horgolt, villogós, cipzáras vagy matricás kivitelben? Tűzzománcolt, esetleg batikolt? Petőfi-fényképes vagy Pepsi mintás?

A történet ereje

Megítélésem szerint tehát a polgári alkotmányosság magyar története a különféle, önmagukban is erős tartalmak egymás hatását felerősítő erejével indult. A tartalmak azóta is élnek, politikai kultúránk szerves részei.

Ámítás nélkül

Egyik kritikusomnak az „ablakaim”, mint írta, amelyeken át a történelemre és az emberi történetekre nézek, a reneszánsz festő Leon Battista Alberti módszerét juttatják eszébe, s idézi a festő-teoretikust: „Mindenekelőtt oda, ahová festenem kell, rajzolok egy derékszögű négyszöget, amelyet úgy tekintek, mint egy nyitott ablakot, amelyen keresztül szemlélem, amit oda fogok festeni.

 

Mint a mesékben

Gáspár a buszon még egyszer felolvasta a mesekönyv erről szóló fejezetét, megnézték a képeket is, úgyhogy miután leszálltak és odagyalogoltak, Panka rögtön fölismerte az épületet, annak ellenére, hogy a rajzon nem borította állványzat a tornyot és a falakat. Futni kezdett a bejárat felé, Gáspár alig bírta követni – míg a kislány, akár egy fürge gyík, átsiklott a téren ácsorgó turisták között, addig neki ügyelnie kellett arra, nehogy beleütközzön valakibe. Panka szerencsére szófogadóan megvárta a kapuban. Mielőtt beléptek volna, Gáspár még egyszer a lelkére kötötte, hogy a templomban nem szabad se szaladgálni, se hangoskodni: fogja meg szépen a kezét, s lehetőleg halkan és keveset beszéljen, ő majd úgyis mindent elmesél.

Odabent olyan hideg volt, akárcsak odakint. Panka sutyorogva megkérdezte, hogy miért van ennyire sötét, miért nem kapcsolják föl a villanyt, mire Gáspár megmutatta, hogy égnek a lámpák a fal mentén, csak hát olyan nagy ez az épület, hogy nem képesek az egészet bevilágítani – majd, biztos ami biztos, elismételte azt, amit az írónő is megírt a gyermekei hétköznapjai ihlette mesekönyvben, miszerint a templom egy hajdani királyról, bizonyos Mátyásról kapta a nevét. Ugyanaz a Mátyás király, aki a rajzfilmben is benne van? – érdeklődött Panka. Gáspár bólintott, hogy igen, ugyanaz.

Megnézték a fejük fölött lógó régi, hatalmas zászlókat, aztán körbesétáltak a falak mentén. Gáspár megpróbálta öszszeszedni azt, amit minderről egy ötéves kislánynak el lehet mondani, ám Panka az egyik kápolna előtt félbeszakította a duruzsolását, és megkérdezte, hogy ez meg itt micsoda.

– Itt egy király van eltemetve – válaszolta Gáspár, és később nem tudta eldönteni, hogy vajon meggondolatlan volt-e, vagy sem.

Pankának kikerekedett a szeme: Mátyás király?

– Nem, nem ő. Egy másik király.

– De igazi király?

– Igen, igazi.

– Olyan, amilyen a mesékben van?

– Ugyanolyan.

– S miért temették el? Gáspár nagyot nyelt. A sírt nézte, közben érezte magán Panka fürkésző tekintetét. Azt mondta végül:

– Aki meghalt, azt eltemetik. S ezt a királyt ide temették el, a templomba.

Tovább akart menni, de Panka nem hagyta. Hosszasan bámulta a szürke gránittömböt, és csak azután szólalt meg, amikor engedett az apja unszolásának, és végre továbblépdeltek. Azt kérdezte, hogy mi történik azokkal, akik meghaltak, és miért temetik el őket. Suttogva kérdezte, azonban olyannyira halkan, hogy Gáspárnak oda kellett hajolnia, Pankának pedig meg kellett ismételnie a kérdést.

– Aki meghalt, az már nem tud semmitse csinálni – hebegte Gáspár. Csak fekszik, de nem tud se mozogni, se beszélni, se gondolkozni. Az már nincs többé. Ezért eltemetik.

– Mi az, hogy nincs többé? Panka arcána félhomályban is látszott a döbbenet. Gáspár azt válaszolta: Majd odakint elmondom. Onnantól fogva a templomban nem szóltak egy szót sem. Kézen fogva megkerülték a hajót, és kimentek a térre.

Panka törte meg a hallgatást:

– Az a király nincs többé?

– Nincs – felelte Gáspár, majd sietve hozzátette: Vagyis van, hiszen emlékszünk rá, tudjuk, hogy ki volt, és meg lehet nézni azt a helyet is, ahová eltemették. Ám igazából már nincs itt.

– Akkor hol van?

– Nem tudjuk – ismerte be Gáspár.

– De miért halt meg?

– Mert öreg volt.

– Az öregek meghalnak?

– Igen – Gáspár sóhajtott. De te nemvagy öreg. S talán még én sem… Úgyhogy ne is foglalkozz ezzel. Akarod, hogy még egyszer elolvassuk azt a mesét? Be se fejezte a kérdést, máris húzta elő a könyvet. Magától kinyílt a Mátyás-templomról szóló résznél. Panka rápillantott a rajzokra, majd megrázta a fejét.

Gáspár összepakolta a hátizsákot, és megfogta a kislány kezét. Érezte, hogy nyirkos. – Nézd csak! – mutatta. – Kisütött a nap. – Panka fölnézett az égre. Bólintott, és elmosolyodott végre. Elindultak. A templom frissen fölújított tetején úgy csillogtak a színes, mázas cserepek, akár valami várkastély egy szép tündérmesében.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.