Karácsonyi oltóanyag
Az idén azonban az úgymond új típusú influenza, a sertés- vagy még frappánsabban a disznóinfluenza a sláger, a H1N1 vírus okozta megbetegedés. Sajátosan ötvöződik ez a gyűlölet baktérium által előidézett társadalmi kórral. Nem kell a tradicionális oltóanyag és nem kell a szeretet széruma. A H1N1 irányítja a meccset. Normális esetben az egészséges társadalom mozgósítja erőit az ellenség ellen; csak így van esély a győzelemre. Nem babra megy a játék. Emberek, az egész társadalom élete, egészsége a tét. Kit érdekel? A vírus irányítja az eseményeket, osztja meg az elvben szembenállókat, a kisszerű szereplőket, akiknek nem a vírus, hanem a más felfogásúak legyőzése a prioritás.
Megszólal a telefonom. Kedves barátom tanácsot szeretne kérni. Beoltassa-e magát az új típusú influenza ellen? Így a kérdés. Természetesen – így a válaszom. Rövid csend után méltatlankodó hang: nem ezt vártam tőled – és köszönés nélkül bontja a vonalat.
2009. november. Ülök a MOTESZ Szövetségi Tanács ülésén, ahol – vélem igen helyesen – beiktattak egy nulladik napirendet. Az Alapellátási Intézet főigazgatója tart előadást a H1N1 vírusról, terjedéséről, a járványügyi helyzetről. Objektíven, adatok alapján, igen jól. Nem győz szabadkozni, hogy kerül a csizma az asztalra. Ő lenne a csizma. Nyilván a kompetenciára céloz. Ő nem virológus, nem is infektológus. Téved. Az előadás is bizonyítja a kompetenciát. Hiszen a releváns adatok – ami a járványt és terjedését illeti, meghatározva a teendőket – az alapellátásban keletkeznek.
Eddig rendben is volna. Ezután következik a csak társadalmi kórtörténet di agnózisával illethető folytatás. Az elnök lehetőséget nyújt néhány hozzászólásra. Döbbenten figyelem, ahogy az ülés részvevői – szakmájukban vezető tudós orvosok, professzorok és egyesületüket képviselő kevésbé ismert, de ugyancsak kiváló kollégák – egymást követően, meg nem állítható módon, sokféle nézőpontból érvelnek az oltás szükségessége, hasznossága, egyedül üdvözítő volta mellett.
Azóta is többször foglalkoztat, nem kellett volna-e engednem a késztetésnek, felugrani és kiabálva megkérdezni a veretes hozzászólókat, hogy kivel vitatkoznak. Miért kell az előadás szikár tényeit ennyiszer megismételni. És a szemükbe mondani, hogy nem kérdőjelezve meg alapvető jóhiszeműségüket, motivációjuk jobb esetben szakmapolitikai, de inkább csak politikai. A vírus, illetve az oltás csak eszköz a kormánypártiaknak arra, hogy kockázat nélkül, szakmai fórumon, lojalitásukat megerősítve, villogjanak, míg az ellenzékiek sajátos Canossát járva kullognak vissza a közösbe, elvesztve a csatát, ám biztosra véve, hogy megnyerik a háborút. De legalább elvállalták volna, hogy aktuális szakmai mezben politikai nyilatkozatok hangzanak el.
Nem kérhetem számon, mert hallgattam. Ahogy az elnök arra van szocializálva, hogy az előadás után szót kell adni a vitának, magam arra, hogy nem illik közbe ordítani, jobb a békesség, no meg végül is mindenki arról beszél, amit én is mondtam a barátomnak, természetesen oltassa be magát. A többpártrendszer – ez is a lényege – megoszt, különböznek a politikai nézetek, de egy-egy nemzeti ügy körül kialakulhat egység. Így vált egységessé az esztendő végére az oltáspárt, elsősorban a szakma, de a lakosságban is meglett a többség. Viszont modellértékű, miért nem valósul meg a nemzeti sorskérdésekben az annyiszor igényelt konszenzus. Ha egy ennyire racionális szakmai kérdésben több hónapos politikai cirkusz válik uralkodóvá, kockáztatva sokak egészségét, mit várjunk a bonyolultabb ügyekben?!
Többször idéztük. Hat hónap alatt megváltoztatható a politikai rendszer, hat év alatt a gazdaság. De hatvan év is kevés lehet a valódi társadalmi megújuláshoz. Valójában erről szól az oltási krimi.
Boldogult ifjúkoromban – ötvenes évek dereka – egyik medikus kollégám a marxista szemináriumban komoly képpel feltette a kérdést: a kulákot, ha vakbélgyulladása van, ugyanolyan színvonalon kell-e megoperálni, mint a szegény parasztot? – Természetesen, válaszolta némi habozás után és enyhén zavartan az oktatónk. Akkor a diktatúrával szemben megtartott – egységes is volt e téren a társadalom – egyfajta józanság, normalitás érvényesült fél évszázad után a demokrácia csődje a „kormánypárti” és „ellenzéki” oltóanyag. Ha tudjuk is – no meg ebben is van az egészségügynek felelőssége –, hogy a demokráciában fenyegetőbben jelentkeznek a vadhajtások. Bizony nem a helyezkedés, az egyéni karrierépítés kell legyen a választ a társadalom egészségének a veszélyeztetettségére, a mentálhigienés kultúra súlyos zavarára, hanem az igazi riadó. Az írástudók felelősségének a vállalása. Az oltás körüli megdöbbentő polémia csak a felszín. De érzékelni kell ennek kapcsán a társadalom mély rétegeiben meghúzódó folyamatokat.
Az említett Szövetségi Tanács ülése az eredeti napirendekkel folytatta munkáját. Örvendetes egység alakult ki az érdekvédelem területén. Ennek talaján újjáépíthető, legalább a regeneráció bizonyos szintjéig az elmúlt évtizedben olykor rommá lőtt egészségügy. Hogy az elit minden kormányzattal együtt és szemben vállalja felelősségét, hogy ragaszkodjunk a minőség igényéhez, hogy ne vándoroljanak el a fiatalok…
Nem várható el az egészségügytől minden társadalmi gond orvoslása, de elvárható az állásfoglalás – együtt és egyenként – a gyűlölettel, a testi egészséget is károsító ordas eszmék újjáéledése ellen.
A H1N1 elleni vakcina talán mégiscsak eljut a többséghez, de igencsak illuzórikusnak tűnik a szeretetszérum iránti igény 2009 magyar karácsonyán. Nem hittük volna, de ezzel kell szembesülnünk. Valójában ez az egyetlen igazi mai társadalmi kérdés. A szeretet, vagy a gyűlölet kerekedik-e felül. Mindkettőnek megvan a kontinuitása.
Hosszú távon – ez is történelmi tapasztalat – garantált a szeretet diadala. A gyűlölet, a kirekesztés, a kisebbségek eltiprása önemésztő is, mindig csődöt eredményez. De minél erőtlenebb a szeretet, a jogegyenlőség, a befogadás oldala, annál hosszabb idő, több áldozat, nyomorúság válik jellemzővé.
A magyar egészségügy képes bravúrokra. Ilyen volt a nyolcvanas években az AIDS jelentkezésekor meghozott intézkedéssorozat. A vérkészítmények vizsgálata, a rizikócsoportok szűrése, a hatékony egészségnevelés… Ezeknek is köszönhető, hogy mindmáig az alacsonyan fertőzött országok közé tartozunk.
Vakcinációs tapasztalataink a harmincas évekig nyúlnak vissza. Már csak az a kérdés, tudunk-e elegendő gyűlöletellenes vakcinát és szeretetszérumot előállítani. Aktívan és passzívan, hatékonyan, jó irányban immunizálni a társadalmat.
A szerző orvos
