A huszonnyolc éves Isabel Spellman egy ilyen család tagja, akit – legnagyobb pechjére (vagy szerencséjére?) – nem csupán vérségi kötelékek fűznek szüleihez és testvéreihez, hanem munkajogi természetűek is: Izzy a Spellman Nyomozóiroda alkalmazottja. Egészen addig, míg meg nem próbál elszakadni a családjától – s kisvártatva annak rendje és módja szerint rá nem döbben, hogy egy Spellmannak a Spellman Nyomozóiroda alkalmazásában a helye. No meg nem minden család boldogtalan, amely boldogtalannak tűnik. (Jóllehet a boldogtalannak tűnő családok valóban a maguk módján tűnnek boldogtalannak.)

A Spellman Nyomozóiroda eredetileg 2007-ben jelent meg egy regényfolyam első köteteként. (Az amerikai olvasók jövő tavasszal már a negyedik Spellman-történetet vehetik kézbe; a Konkrét Könyveknél előkészületben áll a második rész, remélhetőleg az is Záhonyi Éva korrekt fordításában lát majd napvilágot.) Lutz receptje amennyire egyszerű, annyira ötletes: vedd a klasszikus családregény néhány nagyon általános jellemzőjét, s jó alaposan dolgozd össze bizonyos detektívregény-konvenciókkal (ha más nem akad, akár a hard-boiled krimi konvencióit is használhatod, de gondosan tisztítsd meg őket mindenfajta cinikus komorságtól és fekete humortól), s válassz egy huszonéves, nagy dumás női narrátort, aki távolról a „szingliregények” elbeszélőire fogja emlékeztetni az olvasókat.

Az ínyencek kedvéért borítsd fel a cselekmény időrendjét, ugrálj előre-hátra az időben (persze ne vidd túlzásba, még az olvasóid egy-egy pillanatra elvesztik a fonalat, és oda a siker), alkalmazz bájosan kaotikus fejezetstruktúrát, és olykor helyezz el a szövegben néhány csúfondáros műfaji utalást. Az olvasók szerencséjére Lutz nem csupán kieszelt egy érdekes receptet, hanem vacsorát is tudott főzni a recept alapján. A Spellman Nyomozóirodát bárki egy- vagy kétültő helyében végigolvashatja, s ritkán fogja abbahagyni a nevetést, mi több, a regény vége felé még talán egy kicsit izgatott is lesz a megfejtés miatt. (Nagy izgalomra persze semmi ok: ez nem olyan regény, amelyben az eltűnési esetek megfejtése véres gyilkosságról szól.)

A könyv humora nagyobbrészt laza, tét nélküli idétlenkedés – de, hála az Elbeszélés Szellemének, csaknagyobbrészt. Lutz kísérlete nem más, mint a krimi műfaji nyelvén beszélni a családi viszonyrendszerek bonyolultságáról, a szülőgyermek konfliktusok és a testvérek közti rivalizálás természetéről, a családtagjaink iránt érzett felelősség olykor nyomasztó terhéről, a családtól való (legalább részleges) elszakadás fiatal felnőttkori traumájáról vagy felszabadító élményéről – és ez a kísérlet egyszer-egyszer meglepően mély regénypillanatokat eredményez. (Ne feledjük, egy fontos szereplő valóban meghal az utolsó oldalakon!) Tovább árnyalva a boldog és boldogtalan családok egyformaságáról és különbségéről alkotott képünket.

Konkrét Könyvek, 496 oldal, 3490 forint